Tartalom átvétel

Vers Lenkey János tiszteletére

Jánostól kaptuk Csatáné Bartha Irénke versét, a hozzájárulással együtt, hogy felkerüljön honlapunkra. Köszönjük.

 

A csend börtönében

(Lenkey János emlékezetének)

Mi történt? Mi ez a végtelen csend?
Se kürtök, se harci lovak nyerítése?
Zuhog rám a csend lavinája,
de a lelkemben nincsen béke...
Hiába fülelek, bilincs kattan
új rabok kezére, nyikorog a zárka,
ajtaját durva fegyőr kulcsra zárja,
az idő homokórája egyre csak pereg,
a lélek legbelül érzi a perceket,
és bennük hallja a vezényszót,
s a menetelő feszes katonalépteket...
 
A múlt madárszárnya itt repdes,
hű katonáim, bátor honvédek,
tudom,titeket keres,
s a harci képek tudathasadásom
repedt tükrében életre kelnek.
A csend már nem bénít, élettel telik,
és sorra megfejtem bénult némaságom
titkos üzeneteit...
 
Csendek, csendek, a zárka áporodott csendje
fojtogat, lakatra zárta lelkemet,
de te mellettem állsz, Uram, érzem,
s nem engeded elkallódni a nemes lelkeket,
akik a szabadságért áldozták életüket.
A hold ma éjjel a hősökről énekel,
valahol... messze... tábortüzek gyúlnak,
trombita szól, a honvédeknek takarodót fújnak...
Minden elcsendesült, kívül, belül,
a kapuban egy daliás tölgyfa vigyázzban áll,
megemeli kalapját s a hősöknek szalutál...
 
Csatáné Bartha Irénke