Tartalom átvétel

A harmadik temetés. 90 éve helyezték örök nyugalomra Lenkey János tábornokot Egerben

 

Harmadik temetése után talált örök nyugalomra a szabadságharc egri tábornoka,

90 éve temették végső nyughelyére Lenkey János huszár tábornok, aradi vértanút

 

Lenkey János 1848-49-es huszár tábornokot a Galíciából a haza hívó szavára elsőként hazaszökött országos hírnévre szert tett Lenkey-huszárszázad kapitányát, a délvidéki harcok hősét, a Hunyadi huszárok megszervezőjét és vezetőjét, Komárom várkapitányát, a tiszai lovashadosztály tábornokát, aradi vértanút 1850. február 10-én helyezték nyugalomra az aradi ó-temetőben. Temetését testvére, a szintén az aradi várban rabságát töltő honvéd százados, Lenkey Károly intézte és sikerült a parancsot kijátszva öccsének méltó nyughelyet találnia a városi temetőben. A történet szerint az aradi lengyel őrök követték Károly útmutatását és a hivatalos tervtől eltérően a városi temető felé irányították a tábornoki koporsót szállító szekeret. Így került Lenkey János a városi temetőbe és nem jeltelen sírba. A menet hamar felkeltette Arad város polgárainak figyelmét, akik aztán maguk ásták ki a sírt és biztosították a méltó búcsút. Úgy tartják, hogy ez volt a legelső néma főhajtás az aradi áldozatok előtt és egyben az első tüntetés is az akkor még igencsak frissen megtorolt függetlenségi- és szabadságharc áldozataiért.

A kiegyezést követően az enyhülő politikai légkör lehetőséget adott a vérbefojtott szabadságharc áldozatai előtti főhajtásra is. Így került közadakozásból 1868. szeptember 7-én Lenkey János születése napján emlékobeliszk a tábornoki sírra, amelyet méltóképpen avattak fel a kor- és harcostársak és a  Lenkey család, bátyja Károly és két gyermeke jelenlétében (lásd korabeli kép az obeliszk avatásakor 1686. szeptember 7-én). A Vasárnapi Újság 1868-ban így fogalmazott az emlékoszlop állításakor: „rögtönzött oltár előtt gyászmise tartatott nagy részvét mellett … ami a hazafiúi kegyelet lélekemelő ünnepe volt”.

Lenkey János egészen 1906. március 29-ig pihent ebben a sírjában mígnem a növekvő város be nem kebelezte az ó-temető nagy részét, hogy nemsokkal később felparcellázva, lakóházaknak adjon majd helyt.

Az 1906-os exhumáláskor három aradi vértanú maradványai kerültek áthelyezésre. Vécsey Károly az új-, vagy felső temetőbe került a Nicodem családi kriptába, míg Lenkey János és aradi sorstársa, Ormay Norbert hamvait egy, az 1849. február 8-i aradi véres utcai tüntetés áldozatainak tömegsírjának egy-egy sarkába temették, amit Kara György történelem tanár és helytörténész hűen dokumentált. A kiegyezést követően 1868-ban felállított szürke márvány emlékoszlopot sajnos ekkor nem állították az új sír fölé, az csak később került oda és egészen 1936-ig a tömegsír mellett feküdt.

Nagy jelentősége volt a Kara tanár és Frint Lajos evangélikus püspök által készített 1906-os exhumálási és újratemetési információknak, hiszen harminc évvel később személyes emlékeik, feljegyzéseik és mérési dokumentációik, valamint a korabeli sajtó leírása adtak biztos támpontot Lenkey maradványainak azonosításához.

Arad városa ugyanakkor egyre csak nőtt és terebélyesedett, így 1934-re megérett az igény a valahai ó-temető még megmaradt területeinek felparcellázására is. Értesülve a felszámolási tervekről Eger város polgármestere, Heves vármegye elöljárói és magánszemélyek (Szabó Gyula dr. pesti ügyvéd és Sin Gyula), köztük a tábornok bátyjának fia, Lenkey Bertalan már 1934-ben lépéseket tettek az aradi vértanú maradványainak Egerbe szállítása érdekében.  A kezdeményezésre a két ország illetékes minisztériumai között megtörtént a hivatalos és sikeres kapcsolatfelvétel, amelynek eredményeként megszületett a megállapodás és az exhumálás határidejét 1936. május 15-re jelölték ki. Eger, mint Lenkey János szülővárosa a lebonyolítás feladataival Lakatos Ottó dr. aradi minorita plébánost bízta meg és vállalta hazaszállítás költségeit.

Május 15-ével nem történt meg a kihantolás. A 26-ig tartó időszakban a sajtó rendszeresen tárgyalta a meghiúsulás vélhető okait, majd az Aradról érkező 26-i hírek eloszlatták a kétségeket és megnyugtatták a kedélyeket.

1936. május 26-án reggel 5 órakor megkezdődött Lenkey János földi maradványainak kiemelése az 1906-os dokumentáció alapján. A másfél órás művelet sikerrel zárult, és a valahai ’49-es tömegsír jelzett délkeleti sarkából előkerült Lenkey János, míg az északkeleti sarkából Ormay porhüvelye. Lenkey János maradványainak azonosításában kulcsszerep jutott a már 1906-ban dokumentált törött jobb felkarcsontjának (az 1906-os exhumálás eredménye) és „jellegzetes szépen fejlett” koponyájának, „amelyről az antropológus nyugodtan leolvashatná a magyar típus sajátosságait”, írja a korabeli sajtó.

A feltárás híre hamar elterjedt a környező aradi lakosok körében, akik, megtudva, hogy Lenkey tábornok maradványait találták meg, hamar összesereglettek, körbevették a sírt és virágokkal borították azt.

Az exhumálást követően Lenkey János csontjait egy pléhlemezekkel kibélelt díszesebb 1,2 méter hosszú tölgyfakoporsóba helyezték, melyet a temető földjével töltöttek fel, míg koponyáját selyem párnára helyezték és a hamvak összességét selyem szemfedővel takarták le, áll az 1936-os korabeli tudósításokban. A koporsót ezután beszentelték és egy nagyobb utazóládába helyezték, előkészítve a vasúti szállításra.

A sajtó ezt követően folyamatosan követte és tudósított a tábornok hamvainak útjáról az aradi vasútállomástól Egerig. A lőkösházi határátkelőn, ahol Eger város képviselője, Demeter Adorján átvette a hamvakat, rendőr díszegység fogadta a kis Magyarországra érkezett szerelvényt. A koporsót három fontos tárgy kísérte. Az első az 1868-as emlékkő (ma is az egri síron áll) a második egy, az aradiak által készített Petőfit idéző cserfalevél koszorú, a harmadik pedig egy régi fekete katonaláda. Lenkey János személyes ládáját annak idején, még 1849-ben megőrzésre hagyta a Kállay családnál, azzal, hogy majd visszatér érte. A Szöllősi-Világosi fegyverletétel után erre már nem volt lehetősége, de most, sok generációnyival később a Kállay család leszármazottai felajánlották, hogy visszatalálhasson eredeti gazdájához. „Lenkey tábornok és öreg katonaholmija ismét találkoztak”, írta az Erdélyi Hírlap 1936. májusában.

Békéscsaba és Szolnok érintésével (mindenhol tömegek és virágok fogadták) az egri vasútállomásra 1936. május 29-én reggel 7 óra 38 perckor érkezett meg a történelmi szerelvény és „szállítmánya”. Másnap 11 órakor az állomáson a Dobó István 14. honvédgyalogezred díszszázadának katonái biztosították az ünnepélyes fogadástatást. Zúgtak a város harangjai és az iskolák tanulóinak sorfala között hatalmas tömeg kísérte a koporsót vivő gyászhintót a fellobogózott utcákon.

„A polgármester (Braun Károly sic.) beszéde után megindult a gyászmenet. Elöl a díszszázad, utána a honvédzenekar gyászindulókat játszva, majd fekete palástban Novák Sándor apát, kanonok plébános nagy papi segédlettel, tovább a gyászkocsi, amely után a város és a vármegye előkelőségeitől kísérve a hős tábornok unokaöccse (Lenkey Bertalan sic.), aki a Lenkey-család képviseletében jelent meg a végtisztességen. A menet, amelyben részt vettek az összes intézmények és iskolák, szinte végeláthatatlan sorban vonult a Deák Ferenc utcán, a Líceum előtt, ahol az elemi iskolák tanulói virágcsokorral kezükben álltak sorfalat, a Széchenyi utcán át a Kisasszony-temetőbe” írta az Eger-Gyöngyösi Újság a városi ünnepélyes végtisztességadásról 1936. május 30-án.  

A temetésről és annak ünnepélyes körülményeiről Hevesy Sándor „Eger város örökös főmérnöke” készített filmfelvételt, így korhű képet kapunk a városi ünnepség felemelő külsőségeiről, a fogadtatásról és a végső búcsú méltóságáról, melyen az akkori egri városvezetés és polgárság színe java képviseltette magát. A felvétel megtekinthető a videa felületén https://www.heol.hu/helyi-kozelet/2024/02/igy-hoztak-haza-egerbe-lenkey-janos-hamvait-video és a Dobó István Vármúzeum által működtetett egri Lenkey ház tárlatában folyamatosan.

Idén május 30-án szombaton van 90 éve (1936. május 30-a is szombatra esett), hogy a Lenkey János hamvait, katonaládáját szállító díszes halottas hintó a város tömegeinek sorfala között befordult a Kisboldogasszony temetőbe és Lenkey tábornok végre hazatérhetett szülővárosába bátyja és édesanyja mellé.  Isten nyugtassa békében az éltében és holtában is sokáig zaklatott aradi vértanút.

Emlékét a Lenkey család egyesülete a Lenkey Társaság Kulturális Örökség Egyesület, a volt Lenkey János katonai szakközépiskola volt tanulóinak és tanárainak egyesülete a Lenkey-s Bajtársi Egyesület, Eger megyei jogú város Önkormányzata, az Egri Lokálpatrióta egyesület, a Dobó Vármúzeum vezetése és munkatársai és Eger iskolái (Lenkey János Általános iskola) és intézményei ápolják.

 

Lenkey Péter

elnök

Lenkey Társaság Kulturális Örökség Egyesület

 

Források:

-        Vasárnapi Újság, 1868. 24. szám

-        Pécsi Közlöny, 1906. márczius 31.

-        Pest Hírlap, 1906. márczius 31.

-        Erdélyi Hírlap, 1935. január 8.

-        Új Magyarság, 1936. január 9.

-        Reggel, 1936. május 3.

-        Eger-Gyöngyösi Újság, 1936. május 19.

-        Aradi Újság, 1936. május 26.

-        Reggel, 1936. május 28.

-        Körösvidék, 1936. május 30.

-        T. Ágoston László: Lenkey Tábornok útja Aradtól Egerig; Gömörország, Honismereti írások, Magyarok a nyelvhatáron 2004.

-        Guti Rita, 2024.02.11. HEOL.hu „Így hozták haza Egerbe Lenkey János hamvait”

-        Molnár Dávid, 2022.10.06. mnl.gov.hu „Lenkey János Tábornok földi maradványainak Egerbe hozatala

-        fotók: Kamrás Lajos gyűjteményéből: Az egri vasútállomáson fogadták Lenkey János hamvait 1936-ban és Tóth Zsolt gyűjteményéből: Sírfeltárók az aradi katonasírok feltárása közben, Hadtörténeti Közlemények 2013/I. 194.