Hazatérés

 

Madarassy szolgabíró Butyénben próbálta rábeszélni Lenkeyéket, hogy menjenek át Világosra, hogy mentesüljenek a későbbi felelősségre vonástól. Szögleti őrnagy hajlott is rá, de Lenkey Károly hajthatatlan maradt. Így a két honvédtiszt Butyénből Szalonta felé vette útját, majd zegzugos kitérőkkel a Sarkadhoz közeli Okánban kötöttek ki. Itt találkoztak Szlávy Miklóssal, a helyi földbirtokossal, aki megszólította őket, amikor a kovácsmesterhez kocsikerék-cserére tértek be. Beszédbe elegyedtek, és Lenkey elpanaszolta Szlávynak, hogy a múlt éjjel egy borona vasszög ment a kedvenc katonalova talpába, kérte, gyógyítassa meg. Szlávy ezt előzékenyen megígérte, és azt mondta, bármikor visszaadja, ha arra jár. Ígéretét betartotta: Lenkey emlékiratában elmondja, erre közel öt év múlva került sor, amikor kiszabadult az aradi börtönből. Lenkey Károly és tiszttársa 1849. augusztus 17-én átkeltek csónakon a Tiszán, majd a két katona útjai szétváltak: Szögleti őrnagy Komárom felé vette útját, míg Lenkey Kömlő érintésével hazatért Egerbe.