Délvidéki harcok

Báró Bechtold Fülöp altábornagy főparancsnok főhadiszállását 1848. augusztus 17-én áthelyezte Óbecséről Verbászra, miután Szenttamás ellen augusztus 19-én általános támadást kívánt indítani. A hadparancs értelmében a települést három oldalról kellett megtámadni: Wolnhofer tábornok vezetése alatt álló 4 gyalogos zászlóaljnak, a Württemberg huszárok Lenkey János százados parancsnoksága alatt álló századával és két tizenkét fontos üteggel, a kiskéri útról a Ferenc-csatorna hídja körül kiépített hídállás ellen kellett megkezdeni a támadást. A második éknek - Bakonyi Sándor ezredes úr parancsnoksága alatt - a verbászi út felől kellett a városba behatolnia. A harmadik kisebb hadoszlop Óbecse felől támadt neki az un. Csillagsáncokat védő szerbeknek. Egyidejűleg a Turját (szerbül Turija) megszálló szerbeket is nyugtalanítania kellett Kolowrat és Castiglione ezredes katonáinak.
Az átfogó támadás augusztus 19-án, nem sokkal éjfél után indult el Kiskérről (Bačko Dobro Polje): Wolnhofer tábornok katonái a mocsaras és zsombékos területen, a Ferenc-csatorna hídja irányába indultak el. A hídfőt a lengyel Vnorovsky parancsnoksága alatt védték a szerbek, legalább ezerötszáz határőrrel, néhány száz - a „rongyosgárdisták” kategóriájába tartozó - szerviánnal és 4 ágyúval. A magyaroknak viszonylag hamar sikerült a szerb ágyúkat – egy kivételével - elnémítani, amit erőteljes gyalogsági rohamnak kellett volna követnie. Erre azonban nem került sor, mert megérkezett Bechtold főparancsnok parancsa a támadás félbeszakítására, ugyanis a másik két támadó osztag még nem volt harcérintkezésben, túlságosan messze volt. Wolnhoffer parancsnok valószínűleg félreértette Bechtold szándékát, mert visszavonta támadó csapatait.
Szenttamás nyugati oldalán a sáncokat péterváradi és sajkás szerb nemzetőrök, továbbá több ezer népfelkelő védte. Ezek a sáncok előtt felállított csatasorban várták a támadást. Bakonyi ezredes úr Sándor-gyalogezredbeli katonái kézitusára kényszerültek. A magyarok erőteljes rohama következtében a szerbek néhány óra múlva beszorultak a sáncok mögé, sőt egy tizenkét fontos magyar üteg az ellenség térfelét is rézsúttűz alá vette. Viszont ekkor beérkeztek a hídfőtől átcsoportosított Vnorovsky vezette szerbek, akik a szerviánusokkal együtt, újult erővel álltak ellen csapatainknak, s fordulatot csikartak ki a harc menetében. Bakonyi Sándor ezredes úr parancsnoksága alatt álló hadoszlop kénytelen volt meghátrálni. (A lévai születésű 43 éves báró Bakonyi Sándor ezredes Pozsonyban a 2. (Sándor) gyalogezred parancsnoka volt, onnan vezényelték a Délvidékre dandárparancsnoknak. Az OHB 1848. október 30-án már vezérőrnaggyá léptette elő.) A kimerült katonák visszavonulását Verbászra, Aulich Lajos alezredes egységei és Lenkey János őrnagy huszárjai fedezték.

 A Turja elleni támadás sem sikerült: Kolowrat parancsnok tüzérségi előkészítés utána gyalogsággal és a lovassággal rohamra indult, de a sáncokból és házakból oly öldöklő puskatűzzel fogadták, hogy kénytelen volt a rohammal fölhagyni, s a tüzérségi harcot ismét felvenni. Du. 4 óra körül azonban megérkeztek a Szent-Tamásnál felszabadult szerbek átcsoportosított erői és ezek visszanyomták a magyarokat Kis-Kér irányába. Szenttamás (Srbobran) 3. ostromára szeptember 21-én került sor, de ez sem hozott eredményt.