Az aradi vértanúk és 48-as arcképcsarnok
Palágyi Lajos
Az aradi vértanúk
Szabadságharcunk letűnt napvilága,
Te vakító nap a század delén,
Nem pazaroltad sugarad hiába,
Bár vak sötétbe halt az égi fény,
Eszméiden nem győzött az enyészet,
Örökbe hagytad hallhatatlan részed’,
Fényeddel fényt hint késő századokra
A tizenhárom vértanú alakja
S ők élni fognak, élni mindörökkön,
Szent lesz, örökké szent a sírgödör,
A míg az eszmény ki nem hal e földön,
Míg magyar szellem még magasba tör,
Az igét, melyért éltet áldozának,
Szívébe írták az egész hazának,
Utódtól fogja hű utód tanulni:
Hogyan kell élni, s hogy lehet meghalni.
Aulich Lajos
Pozsony, 1793. aug. 25. Apja vendégfogadós. Vagyontalan polgári származású, német anyanyelvű, r. kat. Tanulmányait egy katonai jellegű magán-nevelőintézetben végzi. 1812. beáll a 2. gyalogezredhez, részt vesz az utolsó napoleoni háborúban. 1813- zászlós, ill. alhadnagy, folyamatosan szolgálva 1844- őrnagy, 1848 elejétől alezredes, a 2. Sándor gyalogezred 1. zászlóaljának parancsnoka Pozsonyban. Nőtlen. 1848 májusában ezredével a magyar hadügyminisztérium alá rendelik, melynek utasítására júliusban a verbászi táborba vonul. A szerb felkelők elleni harcolva kitűnik a Szenttamás elleni aug. 19-i és szept. 21-i támadásnál. Okt. 24 (15)- honvéd ezredes, szabadságharchoz csatlakozott ezredének parancsnoka, továbbra is a bácskai hadtestnél. Novemberben ezrede 2. és 3. zászlóaljával Pozsonyba, a feldunai sereghez vezénylik. December második felében, a császári fősereg támadásakor, ő vezeti a sereg Duna-balparti részének visszavonulását. 1849. jan. 5. Görgei Vácon a feldunai hadtest egyik hadosztályának parancsnokává nevezi ki. Részese a hadtest Váctól Kassáig tartó hadmenetének, az ennek során vívott kisebb összecsapásoknak, majd a császári fősereggel vívott két napos kápolnai csatának. Febr. 25 (18)- tábornok (vezérőrnagy), márc. 8- a II. hadtest (korábban Központi Mozgó Sereg) parancsnoka. Az áprilisi hadjárat első szakaszában (gödöllői hadművelet) hadtestével a Feldunai hadsereg tartalékát képezi, csapatainak bevetésére csak Isaszegnél kerül sor. Itt tanúsított helytállásáért ápr.14. a katonai érdemjel 2. osztályával tüntetik ki. (Az érdemjel 3. osztályát már korábban megkapta.) Április második felében hadtestével, valamint a parancsa alá helyezett 12. hadosztállyal (Asbóth ezredes) Pest előterében leköti a császári fősereg zömét, miközben a sereg főerői, az ellenséget megkerülve, felmentik Komárom várát. Buda bevételét (máj. 21.) követően betegszabadságra távozik. Júl. 14- a Szemere kormány hadügyminisztere Szegeden, majd Aradon. Görgei seregéhez csatlakozva Világosnál teszi le a fegyvert. A császári hadbíróság Aradon kötél általi halálra ítéli (1849. szept. 26.). Az ítéletet az uralkodó jóváhagyását követően okt. 5-én kihirdetik, majd másnap végrehajtják.
Damjanich János
Staža, 2. báni határőrezred, Horváto., 1804. dec. 8. Apja cs. kir. őrnagy. Szerb, nem nemes, gör. keleti vallású. 1820- közvitéz, 1830- zászlós, ill. alhadnagy, 1844- al-, 1848. febr. 16- főszázados a 61. Rukawina gyalogezred 3. zászlóaljánál Temesváron. 1847- felesége Csernovics Emília, gyermektelen. 1848 áprilisában ezrede itáliai hadszíntéren állomásozó gránátos osztályához helyezik át (büntetésül, mivel az első felelős magyar kormány védelmében összekülönbözött hadosztályparancsnokával, br. Haynau altábornaggyal). Jún. 20. a 3. honvédzászlóalj őrnagyává nevezik ki. Hazatérve átveszi a Szegeden szervezett alakulat parancsnokságát az óbecsei táborban. Részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban (köztük Szenttamás júl. 14-i és aug. 19-i ostromában, az okt. 13-i törökbecsei ütközetben). Okt. 14 (1)- alezredes, a bánsági hadtest Versecen és Fehértemplomban állomásozó dandárának, novembertől hadosztályának parancsnoka. Nov. 7. beveszi a strázsai (Temesőr) felkelő tábort, nov. 25 (16). ezredessé léptetik elő. A bánsági szerb erők felszámolására indított hadjáratban sorozatos győzelmeket arat (Károlyfalva és Alibunár, dec. 12., Jarkovác, dec. 15.), a kitűzött célt Kiss Ernő hadtestparancsnok határozatlansága miatt azonban nem sikerül elérni. Dec. 28 (20). Damjanich tábornok (vezérőrnagy) lesz, 1849. jan. 9. átveszi Kiss Ernőtől a hadtest vezetését. Jan. 16. csapataival a Tisza középső vonalához, a főhadszíntérre rendelik. Útközben Aradról egy hadoszlopot küld Erdélybe, Bem segítségére, minek folytán 151seregteste hadosztály-létszámra gyöngül. Február közepe táján Cibakháza térségében besorol a Tisza mögött kialakított magyar főseregbe. Márc. 5. a Bácskából kivont, gr. Vécsey Károly tábornok vezette csapatokkal karöltve fényes győzelmet arat a Szolnokot megszállva tartó, valamint a csata folyamán annak segítségére érkezett császári dandárok felett. A katonai érdemjel 2. osztályával tüntetik ki (márc. 8.). Március közepétől a saját- és a gr. Vécsey tábornok csapataiból alakult III. hadtest parancsnoka. Kiemelkedő szerepet játszik a tavaszi hadjárat összecsapásaiban, a tápióbicskei (ápr. 4.), az iszaszegi (ápr. 6.), a váci (ápr. 10.), a nagysallói (ápr. 19.) és a komáromi (ápr. 26.) győzelmek kivívásában. Ápr. 27. Komáromban baleset folytán lábát töri és szolgálatképtelenné válik. Szegeden ápolják, júl. 11. (még betegen) Arad várparancsnoka lesz. A világosi fegyverletételt követően átadja a várat az orosz csapatoknak (aug. 17.). A császári hadbíróság Aradon kötél általi halálra ítéli (1849. szept. 26.), és az okt. 5. kihirdetett ítéletet másnap végrehajtják.
cserneki és tarkeöi Dessewffy Arisztid
Csákány (Ósvacsákány), Abaúj m., 1802. júl. 2. D. Gáspár földbirtokos és Kubinyi Júlia fia. Magyar, evang. A kassai és az eperjesi gimnáziumban végzett. Nyugalmazott főszázados (1819-1839. az 5. tüzérezredben, az aknász karnál és az 5. huszárezredben szolgált), Eperjesen él. Felesége előbb Újházy Antónia († 1847.), 1849 nyarától Szinnyei Merse Emma, gyermektelen. 1848. szept. 2- őrnagy, Sáros megye kisszebeni járásának nemzetőr parancsnoka. Decemberben csatlakozik Pulszky ezredes seregéhez, és részt vesz a Galíciából betört Schlik-hadtest elleni harcokban. A budaméri vereség (dec. 11.) után nemzetőr alezredes, és a Mészáros hadügyminiszter parancsnoksága alatt újjászervezett sereg (felső-tiszai hadtest) egyik dandárának parancsnoka lesz (dec. 26.). Az 1849. jan. 4-i kassai ütközetben dandárának helytállása menti meg a hadtestet a még súlyosabb vereségtől. Febr. 6 (1)- honvéd ezredes és hadosztályparancsnok, az akkor már Klapka vezette hadtestnél. Febr. 18. Kompoltnál meglepi és szétveri a császári fősereg egy előretolt vértes lovasosztályát. Helyt áll hadosztályával a kápolnai csatában (febr. 26-27.), és az áprilisi hadjárat küzdelmeiben. A váci ütközetet (ápr. 10.) követően a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki. A tavaszi hadjárat végén az I. hadtest lovas hadosztályának parancsnoka lesz (ápr. 30.). Jún. 2 (1)- tábornok (vezérőrnagy), a IX. hadtest parancsnoka a felső-magyarországi hadseregben. Az orosz betörést (június közepe) követően a Wysocki tábornok vezette 12 ezer főnyi sereg a tízszeres túlerő elől aktív utóvédharcok közepette vonul vissza a Kárpátoktól. Az oroszok előnyomulását lassítandó harcokat a lengyel légió dzsidásai és a IX. hadtest huszárai vívják, ez utóbbiakat többnyire Dessewffy vezeti. A visszavonulás Ceglédig tart. Itt, a tartalék hadtest csatlakozásával megalakul a 26 ezer főnyi Közép-Tiszai hadsereg. A sereg 3 ezer főnyi lovasságának parancsnoka Dessewffy lesz. A lovasság zömével Perczel tábornok júl. 20. Turánál támadást intéz egy orosz hadtest ellen. A véres harcban a huszárok egyik oszlopát Dessewffy vezeti, vitézségét a katonai érdemjel 2. osztályával ismerik el (júl. 25.). Július végétől a Szeged körzetében összpontosított fősereg lovasságának a parancsnoka. Ennek élén, az utóvéd szerepét betöltve, harcolja végig 154(Szőreg, aug. 5., Óbesnyő, aug. 6. Csatád, aug. 8.) a Temesvárig tartó visszavonulást. A temesvári csata végén huszáraival ő fedezi a magyar sereg menekülését. A csapatok ezt követő feloszlásakor emigrálni készül, Franz von Liechtenstein herceg, császári altábornagy, egykori ezredtársa felszólítására azonban a megadás mellett dönt (Karánsebes, aug. 19.). A volt bajtárs közben jár Haynaunál Dessewffy érdekében, de csak annyit ér el, hogy az aradi hadbíróságon kötél általi halálra ítélt (1849. szept. 26.) tábornokot „kegyelemből” golyóval végezték ki (okt. 6.)
gróf Leiningen-Westerburg zu Alt-Leiningen, Karl
Ilbenstadt, Hessen, 1819. ápr. 11. L., Friedrich földbirtokos és Breitwieser, Eleonore fia. Német, evang. Gimnáziumot végez. 1835- hadfi a 49., 1836- zászlós (alhadnagy) a 39., 1845- alszázados a 31. gyalogezrednél. 1845. tartósan szabadságolják, feleségül veszi Sissány Elizt, (neje) bánsági birtokán él, két gyermek apja. 1751848. okt. 26. szolgálatra jelentkezik a magyar hadügyminisztériumnál, vezérkari századosként beosztják a bánsági hadtesthez. Nov. 25- századparancsnok a 10. honvédzászlóaljban. Részt vesz a délvidéki harcokban (Tomasovác, dec. 5., Károlyfalva és Alibunár bevétele, dec. 12., Jarkovác, dec. 15., stb.). Dec. 28 (1849. jan. 1)- őrnagy, január közepétől a 19. Schwarzenberg gyalogezred III. zászlóaljának parancsnoka a Damjanich vezette bánsági, ill. III. hadtestben. A cibakházi átkelő védelme során fogságba esik, de katonái kiszabadítják (febr. 24.). A szolnoki csatát (márc. 5.) követően, melyben ismét kitűnt, alezredessé léptetik elő (márc. 10/1.), dandárnok lesz, és megkapja a katonai érdemjel 3. fokozatát (ápr. 8.). Dandárával jelentős része van a tápióbicskei, az isaszegi, a váci, a nagysallói és a komáromi diadal kivívásában. Ápr. 6 (4)- ezredes, a hónap végétől a III. hadtest egyik gyalogos hadosztályának parancsnoka. Máj. 15. kitüntetik a katonai érdemjel 2. fokozatával. Közreműködik Buda ostromában (máj. 4-21.). A Vág-menti hadjáratban Görgei a III. hadtest parancsnokává nevezi ki (jún. 20.). A másnapi peredi ütközetben szívós kitartással több órán keresztül állja az osztrák-orosz túlerő rohamait, majd a legnagyobb rendben vonul vissza katonáival. Jún. 26 (júl. 2.) tábornokká (vezérőrnaggyá) léptetik elő. Ugyancsak helyt áll a júl. 2-i és 11-i komáromi csatában. A Feldunai hadsereg ezt követő visszavonulása során Vácnál (júl. 17.) hadtestével ő állítja meg az oroszok támadását (kimentve ezzel szorult helyzetéből Nagysándor I. hadtestét és Görgei Ármin őrnagy különítményét). Júl. 28. Gesztelynél jelentős veszteséget okoz a hadsereget üldöző orosz Grabbe altábornagy csapatainak. A világosi fegyverletétel előtt Görgei menekülésre szólítja fel, de marad, tábornok társai sorsában kíván osztozni. Igy velük kerül orosz, majd osztrák fogságba, illetve augusztus végén Aradon a császári hadbíróság elé. Kötél általi halálra ítélik (szept. 6., ill. okt. 5.), és okt. 6. kivégezték.
Nagysándor József
Nagyvárad, 1804. okt. 17. Apja ügyvéd. Vagyontalan nemesi születésű, magyar, r. kat. Gimnáziumban, és az 5. tüzérezred iskoláján (1819-1822.) végez. Nyugalmazott századkapitány (1822-1846. az 5. és a 2. huszárezredben szolgált), földbérlő Zsombolyán. Nőtlen. 1848. jún. 19 (1)- őrnagy, Pest város egyik nemzetőrzászlóaljának parancsnoka. Szept. 15. áthelyezik a nagykikindai kerület nemzetőrségének élére. Október második felétől egy néhány ezer főnyi, nemzetőrökből álló hadoszlop parancsnoka, feladata a temesvári császári várőrség megfigyelése. Nov. 1 (1)- honvéd alezredes előbbi beosztásában (eredetileg az erdélyi 15. Mátyás huszárezredhez nevezték ki), az év végéig váltakozó sikerű harcokat vív az említett ellenséggel. 1849. jan. 25 (16)- ezredes (a 2. Hannover huszárezred állományában) és hadosztály-, ill. dandárparancsnok Damjanich főhadszíntérre vonuló hadtesténél (hadosztályánál). A szolnoki csatát (márc. 5.) követően kitüntetik a katonai érdemjel 2. osztályával (márc. 23.). A hónap végétől a III. hadtest lovasságának (2. és 3. huszárezred) parancsnoka. Végig küzdi a tavaszi hadjáratot, az isaszegi és a komáromi csatában ő vezeti a Feldunai hadsereg lovasságát. Április 30- az I. hadtest parancsnoka, máj. 2 (ápr. 6)- tábornok (vezérőrnagy). Buda ostrománál személyesen részt vesz a döntő rohamban (máj. 21.). A Vág-menti hadjárat során (jún. 16., 20., 21.) nem támogatja kellő aktivitással a támadást végző II. és III. hadtest küzdelmét. Ugyancsak hibát vét Vácnál (júl. 17.), ahol az oroszok elől kitérő sereg utóvédjeként idő előtt bevonja előörseit, minek folytán a kozákok meglepik és részben szétverik Görgei Ármin őrnagy különítményét. A Feldunai hadsereg Tokajtól Nagyváradig tartó visszavonulását kikülönített hadtestével ő fedezi. Ennek során Debrecennél csatát fogad el az orosz fősereg egy részével, melyben vereséget és jelentős veszteségeket szenved (aug. 2.). A sereg élén Aradra érkezve, Görgei parancsára, kísérletet tesz, hogy fölvegye a kapcsolatot a temesvári csatában legyőzött magyar fősereggel, támadását Haynau Schlik-hadteste azonban visszaveri (Németság, aug. 10.). Csapataival a Feldunai hadsereg kötelékében Világosnál teszi le a fegyvert (aug. 13.). A császári hadbíróság kötél általi halálra ítéli (1849. szept. 26., ill. okt. 5.) és okt. 6. kivégezték.
Gelich Rikhárd II. 482-483., Katona Tamás I-II., Borovszky: Bihar m. 660., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 973.), XV. (ld. 934.), Breit József II. 108., Vas. Újs. 1890/40., Tört. Lapok 1892/21., KAW.: Gb. 2. HR. 1841-1848. 1/99., Közlöny 1848/14., 142., 1849/12., 61., 95., HL.: Aradi hadb. 113/24 2/179., Portré: Gracza György I. 405., Rózsa-Spira[b] 387.
Bem József
Tarnów, Galícia, 1794. márc. 14. B., Andrzej ügyvéd és Goluchowska, Agnes fia. Lengyel, nemes, r. kat. Tanulmányait egy krakkói gimnáziumban és a varsói tüzérségi-mérnökkari iskolán végzi. A napoleoni lengyel hadseregben tüzér hadnagy (1810-1814.), a Kongresszusi Lengyel Királyság seregében százados (1815-1826.), az 1831-es felkelés során tábornoki fokozatot ér el, a tüzérség parancsnoka. Franciaországi emigrációban él. 1848 augusztusában hazatér Galíciába. Az októberi bécsi forradalom utolsó szakaszában a város védelmének vezetője (okt. 16-29.), majd Magyarországra menekül. Nőtlen (haláláig).
Nov. 22- honvéd tábornok, nov. 29. az erdélyi sereg parancsnokává nevezik ki. Újjászervezett, 13 ezer főre kiegészített hadával december közepén a csucsai szorosnál megállítja a császáriakat, majd ellentámadást indít. A dési győzelem (dec. 23.) eredményeként felszabadítja Kolozsvárt, illetve 1849 január elejéig tartó hadjárata (Bethlen, dec. 29., Beszterce, dec. 31., Borgótiha, 1849. jan. 3.) során kiűzi Erdély északi feléből az ellenséget. 1849. jan. 17. Vámos-Gálfalvánál megfutamítja az erdélyi császári sereg (Puchner tábornok) főerőit, melyek támadását négy nappal később, Nagyszebennél azonban visszaverik. Ezt követően Szelindekre, 146ill. Vízaknára húzódik, hogy a székelyföldről, ill. a Bánságból várt erősítésekkel felújíthassa a támadást. Február elején a császáriak támogatására két orosz dandár érkezik a Havasalföldről, Brassóba ill. Nagyszebenbe, minek nyomán Puchner összpontosítja csapatait és súlyos vereséget mér Bemre (Vízakna, febr. 4.). A magyar sereg az üldöző császáriakkal vívott szakadatlan harcok közepette Dévára vonul vissza. Az itt csatlakozó magyarországi segélyhaddal az erőviszonyok kiegyenlítődnek, és a piski csatában Bm fényes győzelmet arat (febr. 9.). A Nagyszeben előterébe visszahúzódott császáriakat megkerülve, a magyar sereg Medgyesre menetel. Bem Kiss Sándor székelyföldről érkezett 4 ezer katonája élén a borgói szoroshoz megy, és visszaűzi Bukovinába az időközben onnan betört császári dandárt (február vége). Márc. 2. és 3. csatát vív Medgyesnél Puchner csapataival, melynek következtében Segesvárra szorul vissza. A seregét itt bekeríteni akaró ellenséget kijátszva, kitör a körülötte szövődő gyűrűből, gyors menetben Nagyszeben alatt terem (márc. 11.), és a városból még aznap kiveri az orosz-osztrák helyőrséget. Nagyszeben, a fő hadműveleti bázis elvesztése bénítólag hat az ellenségre: a császári és az orosz csapatok néhány újabb összecsapás, illetve vereség után a tömösi szoroson át elhagyják Erdélyt (márc. 20-21.). Bemet ápr. 3 (márc. 15.) altábornaggyá léptetik elő, valamint megkapja a katonai érdemjel 2. (márc. 8.) és 1. osztályát (márc. 21.). Április közepén kb. 8 ezer emberrel a Bánságba tör, melyet egy hónapon át tartó hadjárata során, Perczel bácskai hadtestével együttműködve, szintén megtisztít az ellenségtől. Június közepén, az erdélyi orosz-osztrák invázió kezdetén serege (a VI. hadtest) hét hadosztályba osztva, mintegy 40 ezer katonát számlál. A tömösi és a borgói szoroson át támadó szövetségesek (53 ezer fő) fő célja, hogy a Maros völgyén (és a csucsai szoroson) át a szűkebben vett Magyarországra, a magyar főerők hátába jussanak. Ezt Bem gerilla-taktikára alapozott hadviseléssel akadályozza meg. Előbb a besztercei hadosztály élén hadakozva (jún. 24-júl. 4.) a szövetségesek északi szárnyát állítja meg, majd a Székelyföldön összpontosított csapatok támadását vezetve (és júl. 22-25. a Moldvába történt betöréssel) Lüders főerőit készteti visszafordulásra Nagyszebenből. Az ellenség ezt követő általános előnyomulása a Székelyföld, hadműveleti bázisa ellen, azonban a küzdelem nyílt vállalására kényszeríti, melyben a szövetségesek létszám- és minőségi fölénye (Bem katonáinak kétharmada újonc volt, közel egyharmada pedig nem rendelkezett lőfegyverrel) érvényesül. A közvetlen vezetése alatt álló seregrész Segesvárnál súlyos vereséget szenved (júl. 31.), és Gál Sándor csapatai is felmorzsolódnak. Bem a Marosvásárhelyen gyülekeztetett csapatokkal még beveszi Nagyszebent 147(aug. 5.), másnap, a Lüders főerőivel vívott nagycsűri csatában azonban ez az utolsó jelentősebb seregtest is nagyrészt megsemmisül. Az erdélyi magyar sereg maradványai Kolozsvárra (majd Zsibóra), ill. Dévára húzódnak vissza. Maga Bem, akit aug. 7. fővezérré neveztek ki, Dembińskitől átveszi a fősereg parancsnokságát. A temesvári csatában döntő jelentőségű vereséget szenved Haynau császári főseregétől (aug. 9.). A sereg felbomlik, illetve a Lugoson rendezett csapatok nagyobb része Facsétre (Facsád) érve, Kossuth menekülése láttán, és a világosi kapitulációról értesülve, a fegyverletétel mellett dönt (aug. 16.). A csapatok parancsát követő részével Bem Dévánál csatlakozik az erdélyi sereg itt állomásozó maradványához. Az általános hangulat hatására azonban végül letesz a háború folytatásának szándékáról, és kísérletével a török határ felé indul (aug. 17.).
A menekültek számára létesített vidini táborban áttér a muzulmán hitre (a menekültek kiadásának megtagadása miatt Oroszország háborúval fenyegette a portát, s ebben szeretett volna részt venni). A háború azonban elmarad, s a török hadseregben Murad pasa néven tábornoki rangot (de beosztást nem) kapott. Bemet a szíriai Aleppóba (Haleb) internálják. † uo., 1850. dec. 10.
Kovács Endre: Bem József (Bp., 1954.), Uő.: Bem a magyar szabadságharcban (Bp. 1979.), Kozlowski, Eligiusz: General Józef Bem, Warszawa, 1858., Kovács István: Így élt Bem, Bp. 1983., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 920.), XV. (ld. 904.), Turul 1930. 32., Közlöny 1849/49., 70., Portré: Hadtört. Múz. Metszetgyűjt.
Guyon esquire d’Beaufre et Gey, Richard
Bath, Somerset grófság, Anglia, 1813. márc. 31. G., John hajóskapitány és de Beaufre, Elisabeth fia. Angol (francia eredetű), evang. Kilépett cs. kir. főhadnagy (1834-1840. a 2. huszárezredben szolgált), felesége révén Esztergom megyei földbirtokos. 1838- felesége br. Splény Mária, családos.
1848. szept. 15 (12)- őrnagy, a 2. Pest megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj parancsnoka. Ivánka őrnagy váci táborával csatlakozik a Jellačić elleni sereghez, részt vesz a pákozdi csatában. Okt. 30. kitünteti magát a schwechati csatában (rohammal beveszi Mannswörtöt), Kossuth másnap honvéd ezredessé lépteti elő, és a feldunai sereg egyik dandárának parancsnoka lesz. A császári fősereg támadásakor Görgei a nádosi szorosból visszavonult Ordódy-dandár segítségére küldi. Ordódy azonban Lipótvárra hátrál, a hősiesen küzdő Guyon pedig Nagyszombatnál vereséget szenved Simunich tábornok túlerejű csapataitól (dec. 16.). Később a sereg Duna-balparti erőivel csatlakozik Görgei visszavonuló seregzöméhez. A sereg (immár hadtest) Vácon történő átszervezésekor a tartalék hadosztály parancsnoka lesz (1849. jan. 5.). Részese Görgei felső-magyarországi hadjáratának. Febr. 3.-ára virradóra Iglón éjszakázó csapatain rajtaüt egy ellenséges különítmény, azonban elhárítja a támadást. (A császáriaktól itt zsákmányolt rakétavetők alapján kezdődik meg e fegyverfajta gyártása Nagyváradon a honvédsereg számára.) Két nappal később, a branyiszkói hágó bevételével 164lehetővé teszi a hadtest csatlakozását a Tisza vonala mögött álló magyar fősereghez. Márc. 8. megkapja a katonai érdemjel 2. osztályát. Márc. 18 (18). honvéd tábornokká és Komárom várparancsnokává nevezik ki, a körülzárt várba csak ápr. 20. tud bejutni. Máj. 28. Görgei hadügyminiszter (aki személyes bátorságát elismerte, vezéri képességeiben azonban nem bízott) felmenti beosztásából. Jún. 7- a szerveződő tartalék hadtest, júl. 3- a bácskai (IV.) hadtest parancsnoka. Júl. 14. Hegyesnél fényes győzelmet arat Jellačić csapatai felett. Ennek eredményeként a Bácska ismét felszabadul, a titeli fennsíkra visszavonult ellenséget azonban nem tudja „kiostromolni” állásából (Mosorin, júl. 23.). Július végén csapataival csatlakozik a Szeged környékén összpontosított fősereghez. A sereg bal szárnyát képező hadtestével aug. 3. Ókanizsánál meghiusítja a Ramberg tábornok vezette császári csapatok átkelését a Tiszán. Két nappal később ez már nem sikerül, s a magyar fősereg, hogy elkerülje az átkarolást, visszavonul. Guyon részt vesz a temesvári ütközetben, és a vereség után, Bem oldalán, próbálja rendezni a csapatokat. Ennek eredménytelensége láttán, a lengyel tábornokkal emigrációba indul (aug. 17.).
Vidinben Kossuth altábornaggyá lépteti elő (1849. okt. 28.). Távollétében a császári hadbíróság Pesten halálra ítéli. Áttér a muzulmán vallásra és Kursid pasa néven tábornok lesz a török hadseregben. Kitünteti magát a krimi háborúban. † Hárem Iszkeleszi,Töröko. 1856. okt. 12.
Wurzbach lex. VI. 50., Magyar Nemzetiségi Zsebkönyv 1. r. 1. köt. 426., Szinnyei: Komárom 449-450. (ld. 500.), Márkus László: Guyon Richard, Bp., 1955., Vas. Újs. 1867/31., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 937.), XV. (ld. 912.), KAW.: Gb. 2. HR. 1820-1840. 1/78., Uo.: Trauungsbuch 2. HR. 1838., MOL.: Hm. Ált. 1849 18135., HL.: Aradi hadb. 1851-9/15., Portré: Hadtört. Múz. Metszetgyűjt., Gracza György I. 331., Rózsa-Spira 327.
Hauk, Ludwig
Bécs, 1799. Polgári születésű, osztrák, r. kat. Kilépett hadnagy (1813-1826. a 2. gyalogezredben szolgált), kincstári hivatalnok, majd reformpárti újságíró. 1836- nős, felesége Ruthner A.
Részt vesz az 1848-as márciusi és októberi bécsi forradalomban, az utóbbiban az Elit Gárda őrnagya. Novemberben Magyarországra menekül. 1849. jan. 23 (1)- honvéd őrnagy Bem tábornok törzsében. Áprilistól dandárnok, az erdélyi „expedíciós hadtesttel” közreműködik a Temesi bánság felszabadításában. Máj. 22- a bánsági bányavidék helyőrségének parancsnoka, jún. 27 (máj. 21)- táborkari alezredes.
A császári hadbíróság Aradon kötél általi halálra ítéli (1850. jan. 31., ill. febr. 18.). Kivégezték, Arad, 1850. febr. 19.
Közlöny 1849/145., KLÖM. XIII. 238., XIV. 472., HL.: 1848-1849. 29/233. és 306., Uo.: Aradi hadb. 113/9 2/345., KAW.: Gb. 2. LIR. 1820-1840. 1/13., Honvéd 1868/31.
376
Klapka György
Temesvár, 1820. ápr. 6. K. József temesvári polgármester és Kehrer Júlia fia. Morva eredetű családból származott, német anyanyelvű, de magát magyarnak vallja, nemes, r. kat. Gimnáziumban (Kecskeméten és Szegeden), valamint a karánsebesi katonaiskolán végez. Kilépett főhadnagy (1838-1847. a 2. tüzérezredben, a bombász karnál, a magyar nemesi testőrségnél és a 12. határőrezredben szolgált). Nőtlen. (Felesége 1864- d’Arbouin, Ines, akitől két fia és egy leánya született.)
1848. máj. 20. - jún. 10. Batthyány miniszterelnök megbízásából (Gál Sándor, a későbbi honvéd tábornok és Hajnik Károly társaságában) körutat tesz Kolozsváron és a Székelyföldön, unió támogatottságának, és a székely határőr-katonaság kimozdíthatóságának felmérésére. Jún. 13- százados a Veszprémben alakuló 6. honvédzászlóaljnál. Augusztustól részt vesz a bácskai harcokban. Szept. 25. Komáromba küldik, a vár biztosítására, a vár ideiglenes erődítési igazgatója. Okt. 16 (szept. 30)- táborkari (vezérkari) őrnagy, erődítési munkálatok vezetője Pozsonyban, ill. a Nagyszombatban összevont nemzetőrség parancsnokaként közreműködik a Morvaországból betört Simunich-hadtest elleni hadműveletekben. Nov. 13. a bánsági hadtest vezérkari főnökévé nevezik ki. Vetter tábornokkal közösen tervet dolgoz ki a Bánságban levő ellenséges erők felszámolására, ezt Kiss Ernőnek azonban nem sikerül megvalósítania. December végétől a hadügyminisztérium Táborkari osztályán szolgál. Főnökével, Vetterrel, tervet készít a honvédsereg főerőinek Tisza mögött történő összpontosítására, mely a jan. 2-i haditanács után központi elképzeléssé válik. 1849. jan. 9 (1). ezredessé léptetik elő, és megbízzák a felső-tiszai hadtest parancsnokságával. Tokaj központtal újjászervezi a csapatokat, majd megállítja a császári Schlik hadtest támadását (Tarcal, jan. 22., Bodrogkeresztúr, jan. 23, ill. Tokaj/Rakamaz, jan. 31.) Hadtestével jan. 29- a Feldunai hadsereg kötelékében, Dembiński altábornagy alárendeltségében működik. Javaslatával ellentétben az altábornagy nem támadja meg a Kassánál álló Schlick hadtestet, melyet észak felől Görgei közeledő csapatai fenyegettek. A császári seregtest elmenekül, majd csatlakozik a Tarna folyó vonalához felvonuló, Windisch-Graetz vezette főerőkhöz. A két sereg ezt követő összecsapásában (Kápolna, febr. 26-27.) 169Klapka a magyar had Verpelétnél álló jobb szárnyát vezeti. A Dembiński által elrendelt visszavonulás során sikeres utóvéd-ütközetet vív Egerfarmosnál a Wrbna-hadtesttel (márc. 1.). Tevékeny szerepet játszik a csapatok bizalmát vesztett fővezér eltávolításában (Tiszafüred, márc. 3.). Márc. 13. a Schlik elleni harcokban szerzett érdemeiért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki. Április elején a Feldunai hadsereg az általa készített haditerv alapján lendül támadásba. Gáspár VII. hadteste Hatvan irányába arctámadást intéz, miközben a három másik hadtest dél felé kanyarodva próbál a Gödöllőnél feltételezett császári főerők oldalába jutni. Az utóbbi élén menetelő I. hadtest (Klapkáé) csapatai Tápióbicskénél Jellačić utóvédjébe ütköznek, és megfutnak, de Damjanich beérkező hadteste megfordítja az ütközet kimenetelét (ápr. 4.). Az isaszegi csatában (ápr. 6.) hadtestét előbb szintén visszaszorítják a császáriakat, de rendezi a csapatokat, melyek végül döntő módon működnek közre a győzelem kivívásában. Damjanich és Klapka hadtestei aratják a tavaszi hadjárat legnagyobb győzelmét, Nagysallónál, ápr. 19. Közben ápr. 2 (1). tábornokká léptetik elő, és ápr. 14. megkapja az érdemjel 2. osztályát. Komárom felszabadítása után Görgei, helyetteseként, a hadügyminisztérium élére állítja (ápr. 30.). E minőségében egységes működési tervet készít a honvédsereg egésze számára. Ezt a minisztertanács máj. 20. elfogadja, végrehajtása azonban elmarad (megtörik a seregparancsnokok önállósági törekvésein, ill. a várható orosz beavatkozás következtében aktualitását veszti). Máj. 28- a hadügyminisztérium vezetését ténylegesen is átvett Görgeit helyettesíti a Feldunai hadsereg élén. A sereg júniusi Vág menti támadó hadjáratát azonban a vezérkari főnök, Bayer ezredes irányítja, ezt a Csallóközben Klapka fedezi a komáromi várőrség csapataival. A júl. 2-i komáromi ütközetben a bal szárnyat vezeti, s visszafoglalja az ellenségtől Szőnyt, melynek birtoklására a sereg tervbe vett elvonulása miatt van szükség. A megsebesült, és funkciójából felmentett, majd júl. 5. viszszahelyezett fővezér, (Görgei) helyetteseként azonban nem indítja el a sereget Pest-Buda felé. A haditanács döntésének (és Görgei akaratának) engedve júl. 11. megtámadja Haynau seregét, de azt nem tudja megverni. A Feldunai sereg három hadtestének ezt követő elvonulásakor (júl. 13.), Klapka a II. hadtesttel, valamint a komáromi várőrséggel (VIII. hadtest) Komáromban marad. A kb. 20 ezer főnyi sereg élén két nagyszabású kitöréssel szétveri a vár megfigyelésére hagyott császári csapatokat (júl. 30., ill. aug. 3.), e későn jött győzelmek azonban már nem befolyásolják a szabadságharc sorsát. A világosi fegyverletétel hírére az erődrendszerbe vonja vissza 25-26 ezer főre nőtt seregét, majd tárgyalásokba bocsátkozik a vár feladásáról. Ennek feltételeként általános amnesztiát követel (sőt, biztosítékokat az ország jövőjét illetően), végül azonban engedni kényszerül. 170A szept. 29. megkötött kapitulációs egyezmény csak a komáromi várőrség számára biztosítja a büntetlenséget.
Komárom átadása (okt. 2-4.) után külföldre távozik. Genfben telepedik le, 1855- svájci állampolgár, 1856. a svájci nemzetgyűlés tagjává választják. Tevékeny szerepet vállal a magyar emigráció mozgalmaiban. A francia-olasz-osztrák háború (1859.) idején közvetítésével jön létre Kossuth szövetsége a Szárd királysággal és Franciaországgal. Vezetésével Olaszországban 3500 főnyi magyar légió alakul, tagja a magát emigráns kormánynak tekintő Magyar Nemzeti Igazgatóságnak (1859-1861.). A porosz-osztrák háború (1866.) során Poroszországban szervez magyar légiót. A külhatalmak támogatásához fűzött remények meghiúsulása, nála is a kiegyezés elfogadását eredményezi. 1868. hazatér, a Deák-párt tagjaként országgyűlési képviselővé választják. Az 1870-es években visszavonul a politikától és gazdasági vállalkozásba kezd. † Budapest, 1892. máj. 17. A magyar szabadságharcról szóló viszszaemlékezése, illetve feldolgozása három változatban jelent meg, angolul (Memoirs, London, 1850.) és németül (Memoiren, Leipzig, 1850., valamint Nationalkrieg in Ungarn und Siebenbürgen. 1-2., Leipzig, 1851.). Emlékiratait magyarul 1886., adta ki, ill. Katona Tamás tette közzé Klapka György, Emlékeim címmel, Bp., 1986.)
Gelich Rikhárd II. 159-161., Hellebronth Kálmán 212-213., A. Kienast: Die Legion Klapka, Wien, 1900., Szinnyei: Magyar írók VI. 458-466., Uő.: Komárom 450-456., (ld. még 504.), Szénássy Zoltán: Klapka György, Bratislava, 1977., Hermann Róbert: Klapka György honvédtábornok, Bp., 1991., Borsi-Kálmán Béla: Klapka György, Genf és a Románok 1847-1868. (HK. 1999/2.)., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 956.), XV. (ld. 925.), MOL.: ONőHt. Ált. 1848. 37. (folyamodása honvédtiszti rangért), Közlöny 1848/7., 131., 1849/74., 120., Portré: Gracza György I. 321., Rózsa-Spira 360., Hadtört. Múz. Fotóa.
Kmety György
Felsőpokorágy, Gömör m., 1813. máj. 24. Apja K. Pál lelkész. Polgári születésű, magyar, vagyontalan, evang. A késmárki gimnáziumban végez. 1833- közvitéz, 1840- hadnagy, 1847- főhadnagy a 19. Schwarzenberg gyalogezrednél Modenában. Nőtlen.
1848. okt. 1. ezrede itthon állomásozó 3. zászlóaljához helyezik át. Hazatérve százados lesz a Pozsonyban szerveződő 15. honvédzászlóaljnál (okt. 16.). 171Okt. 26 (nov.1)- őrnagy, a Győrben alakult 23. zászlóalj parancsnoka, mellyel részt vesz a schwechati csatában. Feldunai seregben szolgáló alakulatával december közepén kitűnik a császári fősereggel folytatott határmenti harcokban, dec. 20 (16). alezredessé léptetik elő. Görgei felső-magyarországi hadjárata idején, 1849. jan. 5- dandárnokként, febr. 15- hadosztályparancsnokként szolgál. A mezőkövesdi ütközetben huszáraival (melyhez menet közben a VII. hadtest többi lovassága is csatlakozik) szétveri a kápolnai csata után a magyar sereget üldöző két ellenséges lovas dandárt (febr. 28.). Ugyancsak részese az ápr. 2-i hatvani győzelemnek. Ápr. 14 (10)- ezredes, a VII. hadtestből kivált, önállóvá lett hadosztályával közreműködik Buda ostromában (máj. 4 - máj. 21.). Ezt követően az ismét Komáromhoz felvonult Feldunai hadsereg szélső bal szárnyát alkotja csapataival, a Rába folyó mögött. Jún. 13. Csornánál fényes győzelmet arat a császári Wyss dandár felett. Jún. 27. az ellenség túlerejű támadása (Ihászinál) a Rába-vonal feladására kényszeríti. Ugyanakkor, jún. 26-i kelettel megkapja tábornoki előléptetését, és Kossuth parancsát, mely a Délvidékre irányítja hadosztályát. 6500 főnyi seregtestével július közepén érkezik a Ferenc-csatornához, és Guyon tábornok hadtestével karöltve kiszorítja Jellačić csapatait a Bácskából. Utoljára a temesvári csatában vesz részt, ahol a sereg jobb szárnyán több sikeres lovas rohamot intéz a császáriak ellen. A sereg feloszlásakor csapatai csatlakoznak a fegyverletételi céllal Borosjenőre tartó Vécsey tábornokhoz (Facsád, aug. 16.), ő maga a török határ felé indul. (Menekülés közben a román felkelők kezébe esik, de Bem kísérete kiszabadítja.)
Az emigrációban felveszi a muzulmán vallást és a török hadsereg tábornoka lesz. A császári hadbíróság távollétében halálra ítéli (Pest, 1851.). A krimi háborúban Karsz várát védi, az oroszokkal szemben, hősies kitartásáért megkapja a legmagasabb török katonai kitüntetést. A török hadsereg nyugalmazott tábornokaként halt meg, London, 1865. ápr. 25.
Szinnyei: Magyar írók VI. 597-599., Thurzó Miklós: Kmethy György (Hazánk, 1888. 112-129.), Gelich Rikhárd III. 234-235., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 956.), XV. (ld. 925.), Vas. Újs. 1867/21., Hazánk s a Külföld 1865/38., Közlöny 1848/131., 146., 1849/154., KAW.: Gb. 19. LIR. 1841-1850. 4/189., HL.: Pesti hadb. 1851-10/40., Portré: MNM. Tört. Képcsarnok.
Knezich Károly (Knezić, Karol)
Veliki Grđjevac, varasd-szentgyörgyi határőrezred, Horváto., 1808. K., Philip határőr tiszt és Benkó, Barbara fia. Vagyontalan polgári születésű, horvát, r. kat. 1824- hadfi a 6. határőrezredben (1824-1827. elvégzi a grazi katonaiskolát), 1829- zászlós, folyamatosan szolgálva 1844- századkapitány (főszázados) a 34. Vilmos porosz herceg gyalogezred 3. zászlóaljánál Egerben. 1844- felesége Kapitány Katalin, két gyermek apja.
1848 májusában alakulatával a magyar kormány fennhatósága alá kerül, a felső-magyarországi bányavárásokban kitört zavargások lecsendesítésére, június végén a Délvidékre vezénylik alakulatával. Részt vesz a bácskai harcokban. Okt. 30 (16)- honvéd őrnagy, szabadságharchoz csatlakozott zászlóaljának parancsnoka, továbbra is a verbászi táborban. Dec. 18 (1)- alezredes és dandárnok. 1849 január második felében a gr. Vécsey tábornok vezette bácskai hadtest zömével a főhadszíntérre vezénylik. A szolnoki tiszai átkelő védelmére, Törökszentmiklós körzetében foglalnak állást. Kitünteti magát a szolnoki ütközetben (márc. 5.), márc. 13 (1). ezredessé léptetik elő és megkapja a katonai érdemjel 3. osztályát (márc. 23.). A hónap végétől a gr. Vécsey és Damjanich tábornok csapataiból alakult III. hadtest egyik hadosztályának parancsnoka. E minőségében végig küzdi az áprilisi hadjáratot. Az ápr. 26-i komáromi csatában kifejtett tevékenységéért (hadosztályával szétverte az ostrom-had egy részét) kitüntetik az érdemjel 2. fokozatával. Ápr. 30- a III. hadtest parancsnoka, máj. 6 (1)- tábornok (vezérőrnagy). Közreműködik Buda ostromában (máj. 4-12.). A Vág-menti hadjárat során elmulasztja Asbóth II. hadtestének támogatását (jún. 16.), majd ismét késve jelenik meg a csatatéren (jún. 20.), ezért Görgei felmenti beosztásából. Július közepétől a „Tiszai megfigyelő hadtest” (egy 2500 főnyi különítmény) parancsnoka Tokajban, feladata az oroszok átkelésének megakadályozása. A hónap végén csatlakozik az itt átvonuló Feldunai hadsereghez, mellyel Világosnál teszi le a fegyvert.
Aradon kötél általi halálra ítélik (1849. szept. 26., ill. okt. 5.), és okt. 6. kivégzik.
Gelich Rikhárd III. 496., id. Görgey István II. 243., Breit József II. 108., Katona 173Tamás I-II., KLÖM. XV. (ld. 925.), KAW.: Trauungsbuch 34. LIR. 1844., HL.: 1848-1849. 38/78., Uo.: Aradi hadb. 113/24 2/179., Közlöny 1848/194., 1849/52., 61., Portré: Gracza György I. 349., Rózsa-Spira 412., Hadtört Múz. Fotóa.
Láhner György
Necpál, Turóc m., 1795. okt. 6. L. József kincstári hivatalnok és Folkusházy Rozália fia. Német anyanyelvű, polgári születésű, vagyontalan, r. kat. Gimnáziumot végez. 1812- hadfi a 33. gyalogezredben, folyamatosan szolgálva 1844- őrnagy, a forradalom kitörésekor a 33. Gyulay gyalogezred 3. zászlóaljának parancsnoka Kassán. 1839- felesége Conchetti, Lucia Magdalena (olasz), egy gyermek apja.
Alakulatával 1848 nyarán, az Ókéren, ill. Verbászon állomásozó dandár kötelékében, részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban. Okt. 12 (1)- honvéd alezredes, a budai országos fegyvertár parancsnoka. Nov. 18 (16)- ezredes, a honvédsereg fegyverzeti felügyelője, dec. 4- a hadügyminisztérium Tüzérségi és Felfegyverzési osztályának főnöke. Tevékeny szerepet játszik a fegyvergyártás országos megszervezésében. Buda-Pest feladásakor az itt koncentrált hadiüzemekkel (Országos Fegyvergyár, ágyúöntő műhely, stb.) Nagyváradra települ át (1849 január eleje). A szabadságharc végéig a Nagyváradon és környékén összpontosított, egyben az ország más pontjain létesített hadiipari üzemek legfőbb irányítója. (A tüzérségi lövegek öntését és felszerelését Lukács Dénes, a lőszergyártást Ullrich Ágoston irányította közvetlenül. Az őket felügyelő Láhner elsősorban a fegyver- és hadfelszerelés gyártás ügyeivel foglalkozott.) Febr. 17 (16). tábornokká (vezérőrnaggyá) léptetik elő, jún. 11. kitüntetik a katonai érdemjel 2. osztályával. Augusztus elején a hadiüzemek egy részével Nagyváradról Arad körzetébe költözik, a termelés beindítására azonban már nem kerül sor. A Feldunai hadseregéhez csatlakozva Világosnál teszi le a fegyvert.
A császári hadbíróság Aradon, noha a szűkebben vett szabadságharcban fegyverrel nem vett részt, a honvédsereg felfegyverzésében játszott kiemelkedő tevékenysége miatt kötél általi halálra ítéli (szept. 26., ill. okt. 5.), és 1849. okt. 6. kivégezték.
Gelich Rikhárd I. 276-277., Katona Tamás I-II., Vas. Újs. 1890/40. és 1899/44., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 963.), XV. (ld. 930.), KAW.: Gb. 33. LIR. 1841-1850. 1/57., Uo.: Trauungsbuch 33. LIR. 1839., Közlöny 1848/125., 128., 163 , 177., 1849/32., HL.: 174Aradi hadb. 113/24 2/179., MOL.: Bm. Honv. segély 1867. 2170., Portré: Gracza György I. 365.,. Rózsa-Spira 247.
Poeltenberg Ritter von Poelt, Ernst (Pöltenberg Ernő)
Bécs, 1807. P., Leopold bécsi ügyvéd, vagyonos galíciai földbirtokos (1827- lovag) és Kratochwill, Anna fia. Osztrák, r. kat. Jogot végez. 1829- hadfi, 1831- hadnagy a 6. vértes-, folyamatosan szolgálva 1843- századkapitány a 4. Sándor huszárezredben. 1841- felesége Kakowska, Paulina (lengyel), három gyermek apja.
Ezredével 1848 augusztusában Magyarországra vezénylik (kérését, hogy helyezzék át valamelyik itáliai hadszíntéren küzdő ezredhez, az osztrák hadügyminisztérium nem teljesíti). Szeptember-októberben részt vesz a Jellačić elleni hadműveletekben, köztük a pákozdi csatában. A parndrofi táborban az osztrák határ átlépése ellen nyilatkozik, elbocsátják (okt. 15.), de kérésére néhány nappal később viszaveszik honvédsereghez csatlakozott ezredéhez. Okt. 27 (16)- őrnagy és osztályparancsnok. Közreműködik a schwechati csatában (okt. 30.). December közepén kitünteti magát a támadó császári fősereggel vívott határmenti összecsapásokban (Kazimir, dec. 16.). Dec. 18 (1)- alezredes. Dec. 31- a feldunai sereg (hadtest) addig Karger ezredes vezette dandárának parancsnoka. A hadtest felső-magyarországi hadjáratát követően, febr. 19. hadosztályparancsnok lesz. E minőségében harcol a kápolnai csatában (febr. 26-27.), majd az ápr. 2-i hatvani ütközetben. Az utóbbit követően kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával (ápr. 18.). A nagysallói csata végén, huszáraival az 186ellenség oldalában megjelenve, szerepet játszik a diadal kivívásában (ápr. 19.). Másnap Kéméndnél megveri a császári fősereg Wyss-dandárát. Ápr. 24- a VII. hadtest parancsnoka, máj. 6 (jan. 1.)- ezredes (hivatalosan ekkor hagyták jóvá Görgei febr. 1-én kelt előléptetését). Komárom felmentését követően, Buda ostroma, illetve a Vág menti hadjárat idején csapataival Győrben és környékén állomásozik, több sikeres kisebb összecsapást vív a császáriakkal. Jún. 7 (2). tábornokká (vezérőrnaggyá) nevezik ki. Haynau seregének többszörös túlereje a győri csatában (jún. 28.) a város feladására kényszeríti. Az itt vívott, valamint az ezt követő első komáromi csatában (júl. 2.), Görgei, a júl. 11-i komáromi összecsapásban Klapka parancsnoksága alatt vesz részt. A Feldunai sereg ezt követő visszavonulása során Vácnál (júl. 17.), illetve a Hernád menti összecsapásokban (Harsány, júl. 23. és Görömböly, júl. 24.) ismételten kitünteti magát.
A sereg világosi fegyverletételét követően a császáriak hadbíróság elé állítják, mely kötél általi halálra ítéli (Arad, 1849. szept. 26., ill. okt. 5.), és okt. 6. kivégezték.
Wurzbach lex. XIII. 15-16., Katona Tamás I-II., Hermann Róbert: Mindig az elsők között Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka, Bp., é.n. (1997.), KAW.: Gb. 4. HR. 1841-1848. 4/123., Uo.: Trauungsbuch 4. HR. 1841., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 983.), XV. (ld. 939.), HL.: Aradi hadb. 113/24 2/179., Közlöny 1848/194., 1849/86., 88., Portré: Gracza György I. 425., Vas. Újs. 1890/40., Rózsa-Spira 415.
Répásy Mihály
Kemecse, Szabolcs m., 1800. jan. 26. R. József földbirtokos és M. Olasz Mária fia. Magyar, nemes, ref. Jogot végez Sárospatakon. 1820- hadfi, 1822- hadnagy a 3. dragonyosezredben, 1844- őrnagy, 1848 tavaszán a 6. Württemberg huszárezrednél szolgál Galíciában. (A magyar nemesi testőrség tanáraként – 1839-1846 – számos későbbi honvédtiszt oktatója volt). Nőtlen.
1848 júliusában ezredével haza vezénylik. Szeptember közepén három századdal beosztják a Jellačić-csal szembenálló sereghez, a pákozdi csatában a magyar sereg bal szárnyának parancsnoka. Okt. 12 (12)- honvéd ezredes, szabadságharchoz csatlakozott ezredének parancsnoka, illetve dandár-, majd hadosztályparancsnok a feldunai hadtestben. Az okt. 30-i schwechati csatában ismét a sereg (lovasságból álló) bal szárnyát vezeti. 187Itt tanúsított helytállásáért (a visszavonulás fedezése) később a katonai érdemjel 2. osztályával tüntetik ki. (1849. máj. 3.). Dec. 2 (nov. 1)- tábornok (vezérőrnagy), a hadügyminisztérium Újoncozási és Pótlovazási osztályának főnöke, a honvédsereg lovasságának főfelügyelője. Irányítása alatt folyik az új huszárezredek (13-18.) felállítása és kiképzése, a cs. kir. hadseregben maradt huszárezredek (5., 7. és 12.) pótlása, valamint a régi és az új ezredek kiegészítése. Közben 1849. jan. 2- a Balmazújvároson alakuló tartalék hadosztály parancsnoka, jan. 22- egyben Debrecen katonai parancsnoka, ill. február közepe és márc. 8. között a Központi Mozgó Sereg (II. hadtest) vezénylője. Mészáros altábornagy leköszönését követően, Klapka tábornok megérkeztéig (májusban) ideiglenesen ő látja el a hadügyminiszteri teendőket. A szabadságharc végén meghalt kolerában, Szeged, 1849. júl. 29.
Schweidel József
Zombor, Bács m., 1796. máj. 18. S. József kincstári ülnök és Hültl Teréz fia. Vagyontalan polgári születésű, német, r. kat. Gimnáziumot végez. 1815- közvitéz, 1820- hadnagy, folyamatosan szolgálva 1845- őrnagy és osztályparancsnok a 4. Sándor huszárezrednél Ausztriában. 1827- felesége Bilinska, Domicella (lengyel), öt gyermek apja, Albert/Béla fia huszárszázadosként küzdi végig a szabadságharcot.
1848 augusztusában, a magyar és az osztrák hadügyminiszter egyezménye alapján, haza vezeti ezredét, melynek ideiglenes parancsnoka. Részt vesz a pákozdi csatában. Okt. 12 (12)- honvéd ezredes, honvédsereghez csatlakozott ezredének parancsnoka. Okt. 26 (nov. 1)- tábornok (vezérőrnagy) és hadosztályparancsnok a Feldunai seregnél. E minőségében közreműködik a schwechati ütközetben (okt. 30.). Dec. 19. betegszabadságra távozik, melyet többször meghosszabbítanak, Pesten, 1849 januárjától Debrecenben tartózkodik. Máj. 9- Pest város katonai parancsnoka. Máj. 11. a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki (visszamenőleg, pákozdi és schwechati érdemeiért). Július közepétől a szegedi, augusztus elejétől az aradi (a kormány mindenkori 188székhelyének) helyőrség parancsnoka. A Feldunai hadsereghez csatlakozva Világosnál esik fogságba.
A császári hadbíróság (tekintetbe véve, hogy csak Schwechatnál harcolt fegyverrel) Aradon golyó általi halálra ítéli (1849. szept. 26., ill. okt. 5.), és okt. 6. kivégezték.
bonyhádi Perczel Mór
Bonyhád, Tolna m., 1811. nov. 11. P. Sándor földbirtokos és Kajdacsy Erzsébet fia. Magyar, r. kat. Családi nevelője Vörösmarty Mihály, majd jogot végez. Volt hadfi (1827-1830. az 5. tüzérezredben szolgált, lengyelbarát szervezkedésért szerelték le), 1836- Tolna megye szolgálatában áll, 1843- országgyűlési követ, az ellenzék tagja, 1848/49. országgyűlési képviselő. Felesége 1844- Sárközy Júlia, 5 (később összesen 12) gyermek apja.
1848. ápr. 20- tanácsos, júl. 20- osztályfőnök az első felelős magyar kormány belügyminisztériumában. Szept. 16. megbízást kap a Zrínyi önkéntes csapat alakítására. Az előzőleg Bécsben toborzott 500 főből, valamint önkéntesekből alakított 800 főnyi zászlóaljával szept. 22. csatlakozik a Jellačić elleni sereghez. A sukorói haditanácson egyik kikényszerítője a másnapi ütközet elfogadásának, Móga altábornaggyal szemben (szept. 28.). Okt. 3. a sereg egyik hadoszlopával Jellačić tartalék hadosztálya ellen küldik. A parancsnoksága alá helyezett Görgei csapatai, valamint a népfelkelés támogatásával fegyverletételre kényszeríti az említett hadosztályt (Ozora, okt. 7.). Okt. 6 (1)- honvéd ezredes, a Dunántúl délnyugati szegletének felszabadítására küldött seregtest parancsnoka. Kb. 6 ezer emberével visszafoglalja a Muraközt (okt. 17-19.). Okt. 28 (nov. 1)- tábornok (vezérőrnagy), a Csáktornya, ill. Letenye központtal alakuló drávai hadtest parancsnoka. December közepéig 10 ezer főnyi hadtestet szervez, közben több alkalommal összecsap a határ túloldalán álló császáriakkal (nov. 8. Stájerországba betörve Friedaunál jelentősebb győzelmet arat). A császáriak általános támadását követően csatlakozik a visszavonuló Feldunai hadsereg bal szárnyához. Az egyesülés konkrét bekövetkezte előtt, valamint Görgei értesítése nélkül, Kossuth bíztatására, dec. 30. Mórnál ütközetet fogad el Jellačić jelentős túlerőben levő hadtestével, melyben súlyos vereséget szenved. Csapatait a fővárosban rendezi, majd az 1849. jan. 2-i haditanács döntése értelmében a Tisza mögé (Törökszentmiklósra) vonul, a a Debrecenbe 183vezető út fedezésére. A császári fősereg várt támadása elmarad, Perczel hadtestének („Központi Mozgó Sereg”) létszáma a Délvidékről felvezényelt erősítésekkel 13 ezer főre nő. Jan. 23. kiveri Szolnokról, majd Ceglédnél ismételten megveri (jan. 25.) a császári Ottinger-dandárt. Támadásának folytatását azonban nem engedélyezik, egyik hadosztályát pedig elvonják Klapka felső-tiszai hadtestének támogatására, mire leköszön (jan. 27.). Márc. 8. a katonai érdemjel 2. osztályával tüntetik ki, egy nappal később kinevezik a Szeged és Szabadka térségében állomásozó csapatok, a IV. (bácskai) hadtest parancsnokává. Hadjáratot indít a Bácska visszafoglalására. Ennek során márc. 22. megveri a Szeged előterében (Szőreg, Szentivány, Deszk) álló szerb-osztrák hadtestet, majd az ellenség vonalát Kulánál áttörve, csapatai egy részével átkel a Ferenc csatornán és felmenti Péterváradot (márc. 27.). Ezt követően ápr. 3. elfoglalja a szenttamási megerődített tábort, ápr. 7. beveszi a római sáncokat. A Bácskában levő ellenséges csapatok maradványai a titeli fennsíkra menekülnek, innen nem sikerül kivernie őket (ápr. 12.). A harcok színterét ekkor a Bánságba teszi át. A Tiszán átkelve Mokrinnál megveri az irreguláris szerb erőket (ápr. 23.), a Todorović tábornok vezette katonasággal vívott ütközet azonban döntetlen eredménnyel zárul (Melence, ápr. 29.). A szerb-osztrák csapatok jobb oldalában viszont hamarosan megjelenik Bem Erdélyből jött serege, mire a császáriak megkezdik a visszavonulást, s miután máj. 7. Uzdinnál Perczeltől vereséget szenvednek, a Szerb Fejedelemség területére menekülnek. Ezzel a Délvidék lényegében felszabadul. A Bácskába visszatérve, Perczel ismét a titeli fennsíkot fogja ostrom alá, de ezúttal is sikertelenül (máj. 22.). Az ellenség eme hídfőállásba május végén, június elején megérkezik Jellačić 30 ezer főnyi hadtestének zöme. Perczel jún. 7. Kátynál megtámadja a fennsíkról előnyomuló császáriakat, de a kétszeres túlerőtől súlyos vereséget szenved. Következményeként csapatai Óbecsére vonulnak vissza, őt pedig felmentik beosztásából (utóda Tóth Ágoston ezredes lett.). A tábornok június második felétől részt vesz a Duna-Tisza közén alakuló tartalék hadtest szervezésében. Júl. 8- az ebből és a felső-magyarországi hadszíntérről Cegléd körzetébe érkezett IX. hadtestből, valamint lengyel légióból kialakított Közép-tiszai hadsereg parancsnoka. 26 ezer főnyi seregével, az oroszokkal vívott turai lovassági ütközet (júl. 20.) után visszavonul Szegedig. Júl. 29. felmentik beosztásából (miután a haditanácsban minősíthetetlen támadást intézett a szabadságharc több politikai és katonai vezetője ellen). Aug. 5. szűk kíséretével emigrációba indul, de Bem fővezéri kinevezéséről értesülve visszafordul, és részt vesz a temesvári csatában. Ezt követően aug. 14. Orsovánál elhagyja az országot.
184A törökországi emigráció (Vidin, Sumla, Kütahia) után Jersey szigetén telepedik le (1851.). A császári hadbíróság távollétében halálra ítéli (Pest, 1851.). 1867. hazatér. Politikusként, és a Honvédegyletek Országos Választmányának elnökeként szót emel a kiegyezés ellen, majd ennek sikertelensége láttán visszavonul a közélettől bonyhádi birtokára (1870.). † Bonyhád, 1899. máj. 23.
Gelich Rikhárd I. 191-192., Szinnyei: Magyar írók X. 746-749., Kolta László: Perczel Mór élete és működése, Bonyhád, 1963., Kosáry Domokos: Perczel Mór feljegyzései (Századok, 1937. 304-322.), Urbán Aladár: Perczel Mór és a Zrínyi szabadcsapat (HK. 1991/1.), Hermann Róbert 1995., Zalaegerszeg, 1995., Kempelen Béla VIII. 257., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 980.), XV. (ld. 937-938.), KAW.: GB. 5. FAR. 1820-1840. 1/2., Portré: Hadtört. Múz. Metszetgyűjt. Rózsa-Spira 288.
báró Majthényi István
Nagyszombat, 1788. aug. 21. Apja M. János földbirtokos. Magyar, r. kat. Őrnagyi címmel nyugalmazott százados (1806-1828. az 5. és a 9. huszárezredben szolgált). Özvegy, egy gyermek apja.
1848. ápr. 20- az Országos Nemzetőri Haditanács előadója. Jún. 1- ugyanitt a Lovassági osztály főnöke, júl. 15 (1)- nemzetőr alezredes. Szept. 10. Batthyány miniszterelnök utasítására, 260 Esztergom megyei önkéntes nemzetőrrel Komáromba vonul, szept. 15-16. megakadályozza, hogy Mertz várparancsnok császárhű csapatokat csempésszen a várba. Szept. 29. Mertz eltávozik, a parancsnokság ideiglenesen Török Ignác alezredesre, majd a szeptember-október fordulóján honvéd ezredessé kinevezett Majthényira száll. Jellačić levelét, melyben a bán csapatainak bebocsátását követeli Komáromba, felbontatlanul az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz küldi. Okt. 20 (16). tábornokká (vezérőrnaggyá) léptetik elő. Dec. 20., majd miután Komárom alatt császári csapatok jelennek meg, 1849. jan. 9. bejelenti lemondását. A parancsnokságot ekkor Török Ignác veszi át. Majthényi a várban marad, és az őrség kitartása láttán, febr. 25. tábornoki egyenruhát öltve, megjelenik az egyik honvédzászlóalj zászlószentelésén. A magatartásán felháborodott tisztek letartóztatják, majd a vár védelmi tanácsa kiutasítja Komáromból.
A császári hadbíróság megfosztja rangjától és hat havi elzárásra ítélik, ez utóbbit azonban elengedik. (Pozsony, 1849. jún. 22., ill. 26.) Később rehabilitálják. † Pécs, 1868. dec. 18.
Szinnyei: Komárom 444-446. (ld. még 507.), Magyar Nemzetiségi Zsebk. 1. r. köt. 371., Urbán Aladár 51-52., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 967.), HL.: Pozsonyi hadb. 1849-2/414 c, Uo.: Gen. Kommando zu Ofen 353.
eleméri és ittebei Kiss Ernő
Temesvár, 1799. júl. 3. K. Ágost vagyonos földbirtokos és Bogdanovics Anna fia. Magyar-örmény születésű, r. kat. Tanulmányait a bécsi Theresianumban végzi. 1818- hadfi, 1820- hadnagy a 3. dzsidásezrednél, folyamatosan szolgálva 1845- ezredes, a 2. Hannover huszárezred parancsnoka. Özvegy (felesége 1826-1827. Horváth Krisztina volt), gyermektelen.
A Temesi bánságban (Újpécs központtal) állomásozó ezredével 1848 májusában a magyar hadügyminisztérium fennhatósága alá kerül, majd júniustól részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban. A nagybecskereki dandár parancsnoka, nevéhez fűződik az első komolyabb siker, a perlaszi tábor bevétele (szept. 2.). Szeptemberben a Jellačić-csal szemben álló sereghez rendelik (ő a kiszemelt parancsnok, amennyiben Móga tábornok nem vállalná a harcot). Okt. 12 (1)- honvéd tábornok, a bánsági hadtest parancsnoka. Okt. 12-14. csapatai visszaveri a szerbek Óbecse, Törökbecse és Nagykikinda ellen intézett támadását, mellyel azok el szerették volna vágni egymástól a bácskai és a bánsági magyar erőket. Ezt követően két hadjáratot indít az ellenség bánsági állásainak felszámolására, de ezek kudarccal végződnek (Tomasevác, dec. 5., ill. Pancsova, 1849. jan. 2.). A tevékenységével elégedetlen tisztikar fellépésére, 1849. jan. 9. távozik a hadtest éléről. Febr. 3 (1848. dec. 22.). altábornaggyá és országos főhadparancsnokká nevezik ki. A kormány mindenkori székhelyén működő Országos Főhadparancsnokság a honvédsereg tisztjeinek és katonáinak személyes ügyivel foglalkozó adminisztratív szerv volt. Kiss Ernő ennek vezetése mellett a hadsereg főfelügyelőjének szerepét is betölti, valamint a szabadságharc végéig több alkalommal helyettesíti a mindenkori hadügyminisztert. Tevékenységét a katonai érdemjel 2. osztályával ismerik el (márc. 8.). Görgei seregéhez csatlakozva Világosnál teszi le a fegyvert.
Aradon, a császári hadbíróság ítélete alapján (1849. szept. 21., ill. okt. 5.), lőpor és golyó általi halállal végezték ki (okt. 6.).
gróf Lázár György
Szárhegy, Csíkszék, 1807. márc. 31. L. Zsigmond földbirtokos, kilépett cs. kir. százados és Klein Anna fia. Magyar (székely), r. kat. 1819- hadfi a 14. határőrezredben (a kézdivásárhelyi katonaiskolára kerül), 1825- hadnagy, 1839- százados a 33. gyalogezredben. 1833- felesége Móga Eleonóra (az altábornagy leánya), három gyermek apja.
1848. jún. 8- őrnagy, az 1. honvédzászlóalj parancsnoka. Pesten alakult zászlóaljával júliusban a drávai határ őrzésére szerveződő sereghez osztják be. Szept. 23 (16)- alezredes. Részt vesz a pákozdi csatában, majd Jellačić üldözésében. Okt. 11 (1)- ezredes, okt. 30 (16)- tábornok (vezérőrnagy) és hadosztályparancsnok a feldunai seregnél. A schwechati csata (okt. 30.) után a sereg Duna-balparti részének parancsnoka Pozsonyban. A császári fősereg támadását követően csapatainak egy részét Komáromba vezeti (az őrség megerősítésére), majd csatlakozik Görgei visszavonuló főoszlopához (december második fele). 1849. jan. 4. Pesten elhagyja a honvédsereget, majd jelentkezik a bevonuló császáriaknál.
A hadbíróság kötél általi halálra ítéli (Buda, 1849. jan. 30.), melyet azonban 10 év várfogságra változtatnak (febr. 5.). 1850. aug. 9. kegyelmet kap, Kusteinből szabadul. Haláláig szászerkedi birtokán gazdálkodik. † uo. (Mezőerked, Kolozs m.), 1861. ápr. 24.
Magyar Nemzetiségi Zsebkönyv 1. r. I. k. 157-158., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 964.), Urbán Aladár (ld. 418.)., KAW.: Gb. 33. LIR. 1841-1850.l 4/59., MOL.: Görgey-csal. gyűjt. 42. cs. 4. tétel 35., HL.: Pesti hadb. 1849-5/473.
gróf Vécsey Károly
Pest, 1809. (?) V. Ágost cs. kir. altábornagy, a magyar nemesi testőrség kapitánya (katonai érdemeiért Mária Terézia Rendet kapott) és Colson, Amália fia. Magyar, r. kat. 1820- hadfi a 4. dragonyos-, 1821- hadnagy az 5., folyamatosan szolgálva 1845- őrnagy a 2. Hannover huszárezredben. 1849 nyarától felesége Duffaud Karolina, gyermektelen.
A Temesi bánságban állomásozó ezredével 1848 júniusától részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban. Okt. 12 (12)- ezredes, honvédseregbe sorolt ezredének parancsnoka, a bánsági hadtestnél. Dec. 12 (15)- tábornok (vezérőrnagy), az említett hadtest egyik hadosztályának parancsnoka. Közreműködik a hadtest Tomasevac, illetve Pancsova elfoglalására indított – sikertelen – hadjáratában. Az 1849. jan. 16-án tartott verbászi tiszti gyűlésen, ahol gr. 191Esterházy Sándor, bácskai hadtestparancsnok bejelenti, hogy cs. kir. csapatok ellen nem hajlandó harcolni, a hazafias szellemű tisztek támogatásával lemondásra kényszeríti Esterházyt, és átveszi hadtestének vezetését. E tettéért később a katonai és polgári érdemjel 2. osztályával tüntetik ki (máj. 25.). Ezt követően, a kormány utasításának megfelelően, a hadtest zömével a főhadszíntérre, Törökszentmiklós térségébe vonul. Márc. 5. Damjanich tábornokkal közösen fényes győzelmet arat Szolnok császári helyőrsége felett. Az ütközet során az alá- és fölérendeltség kérdésén összekülönbözött két tábornok viszonyát rendezendő, március végén Damjanichot a Bácskából és a Bánságtól kivont csapatokból alakított III. hadtest, Vécseyt az aradi ostrom-sereg (V. hadtest) parancsnokává nevezik ki, s a szolnoki diadalért az utóbbi is megkapja a katonai érdemjel 3. fokozatát. Vécsey április folyamán helyreállítja az aradi vár körül az ostromzárat, illetve körülárkoltatja a várat. Május első felében, miután Bem csapatai a temesvári császári helyőrség csapatait a várba szorítják, hadtestének zömével Temesvárt veszi zár alá. Az élelmiszerkészleteiből kifogyott aradi várőrség, szabad elvonulás fejében végül megnyitja kapuit (jún. 27., ill. júl. 1.). Temesvár vára közel 9 ezer főnyi őrségének ellenállását a hasonló erővel rendelkező Vécseynek azonban a július-augusztusban tartó szakadatlan bombázás, és több gyalogsági támadás ellenére sem sikerül megtörnie. A temesvári csatát követően, melyben hadteste nagyobb felével Vécsey is részt vesz, Haynau császári főserege felmenti a várat. A Lugosra, majd Facsétra (Facsád) visszavonult Vécsey, a világosi fegyverletétel hírére Borosjenőre menetel csapataival, ahol leteszi a fegyvert az oroszok előtt (aug. 17-20.).
A császáriaknak történt átadását (Gyula, aug. 23.) követően Világosnál fogságba esett tábornok társai sorában osztozik. Aradon kötél általi halálra ítélték, és kivégezték (1849. okt. 6.).
görgői és toporczi Görgei Artur
Toporc, Szepes m., 1818. jan. 30. G. György birtokos, megyei adószedő és Perczián Vilma fia. Magyar, evang. Tanulmányait a lőcsei és a késmárki gimnáziumban, valamint a tullni utásziskolán végzi. Kilépett főhadnagy (1833-1845. a 60. gyalogezredben, a nemesi testőrségnél és a 12. huszárezredben szolgált), később vegytant tanul Prágában, 1848 tavaszán nagynénje birtokának felügyelője. 1848. márc. 20- felesége Aubouin, Adele (francia), gyermektelen (később két gyermeke született).
1848. jún. 13- százados a Győrben alakuló 5. honvédzászlóaljnál. Július közepétől Bécsben, ill. Prágában a lőszergyártást tanulmányozza gr. Batthyány miniszterelnök megbízásából. Aug. 27. (szept. 1)- őrnagy, a Duna-Tisza közi kerületben alakuló, és a szolnoki táborban összevonásra kerülő önkéntes nemzetőrcsapatok parancsnoka. Szept. 25- a Csepel-szigeten állomásozik csapataival, hogy az ellenség esetleges átkelési kísérletét megakadályozza. Megerősíti és végrehajtatja a hadbíróság által hazaárulás vádjával halálra ítélt gróf Zichy Ödön (Eugen) feletti ítéletet. (Lórév, szept. 30.). Okt. 2. megbízzák a Jellačić Roth és 161Phillipović tábornokok vezette tartalék hadteste elleni hadműveletek vezetésével. Saját, valamint Perczel Mór erőivel (akinek menet közben alárendelik), illetve az Ozoránál összpontosított népfelkelés segítségével bekeríti, és fegyverletételre kényszeríti az említett 6 ezer főnyi hadtestet (Ozora, okt. 7.). Okt. 7 (1)- ezredes, dandárával csatlakozik a parndorfi táborban állomásozó feldunai sereghez. A schwechati csatában (okt. 30.) a hadközép parancsnoka. Ezt követően kiadják okt. 11. kelt tábornoki (vezérőrnagyi) oklevelét (rangja okt. 15- számít), és nov. 1. a sereg parancsnoka lesz. A téli hadjárat első szakaszában (dec. 16 - 1849. jan. 4.), néhány kisebb összecsapást leszámítva, harc nélkül vonul vissza az osztrák határtól a fővárosig, a jelentős túlerőben levő császári fősereg támadása elől. A jan. 2-i pesti haditanács döntése értelmében jan. 5. feladja Pestet, hogy Felső-Magyarországra vonulva az ellenség főerőit (maga után csalogatva) eltérítse a Tiszántúl elleni támadástól. Útközben, Vácon, napiparancsot ad ki a győzelem hitében megrendült tisztikar együttartása érdekében, melyben az önvédelmi harc jogosságát hangsúlyozza, és a politikai vezetés katonai kérdésekben hozott döntéseit bírálja (jan. 5.). Lipótvár előteréig, majd a bányavárosokig tartó hadmenetével leköti a császári seregek egy részét, annak támadásai (jan. 19-24.) azonban kiszorítják a bányavárosokból. Hadtestével a kormány parancsára a Szepességen át, és branyiszkói áttörés (febr. 5.) eredményeként, Kassánál csatlakozik az időközben a Tisza mögött kialakított fősereghez. Ennek parancsnoka, Dembiński altábornagy alárendeltségébe lépve részt vesz a Schlik-hadtest elleni hadműveletekben, majd a császári fősereggel vívott kápolnai ütközetben. Vezető szerepet játszik a sereg bizalmát elvesztett Dembiński eltávolításában (Tiszafüred, márc. 3.). Az új fővezér, Vetter altábornagy megbetegedése következtében március végén ideiglenes jelleggel – de gyakorlatilag véglegesen – átveszi az 50 ezer főnyi Feldunai hadsereg vezényletét. Áprilisi hadjárata során egy sor ütközetben megveri a császári fősereget (ill. annak különböző részeit), felmenti az ostromlott Komáromot, s ezzel a magyar főváros elhagyására, az ország nyugati felébe történő visszavonulására kényszeríti ellenfelét. Máj. 4-21. megostromolja és beveszi a budai várat. Máj. 22. altábornaggyá nevezik ki és a katonai érdemjel 1. osztályával tüntetik ki (a 2. osztályt már márc. 8. megkapta), de mindkettőt visszautasítja. Buda bevételét követően átveszi a hadügyminisztérium vezetését (a máj. 1-én alakult Szemere-kormányban ő lett a hadügyminiszter, júl. 5-i lemondásáig). A hadsereg szervezetét illetően egy sor reformot léptet életbe. A távollétében folyó Vág menti támadó hadjárat első kudarcairól értesülve, átveszi a sereg vezetését (jún. 20.), a peredi csatában azonban vereséget szenved (jún. 21.). Jún. 26. a kormány tagjaival kibővített haditanács 162elfogadja tervét, miszerint a honvédsereg főerőit Komáromnál vonják össze, a császári fősereg legyőzése érdekében. Ez utóbbi támadása jún. 28. Győr feladására kényszeríti a magyar VII. hadtestet (az ütközetet magyar részről Görgei vezeti), következményeként a kormány Görgei haditervét Dembiński elképzelésével (a főerők levonulása a Tisza-Maros szögébe) váltja fel. Az ennek végrehajtására utasított Görgei előbb fenntartásait hangoztatja, de végül hajlandó teljesíteni a parancsot. Komárom előterében levő csapatait júl. 2. Haynau megtámadja, a magyar sereg visszaveri a támadást, Görgei egy lovasroham élén súlyos fejsebet kap. Közben levelei fordított sorrendben érnek a kormányhoz (utoljára az új összpontosítás tervét ellenző), minek folytán felmentik beosztásából. A hadsereg tisztikarának kívánságára júl. 5. Kossuth ismét a sereg vezérévé nevezi ki, egyben a Komáromból történő azonnali elvonulásra utasítja. Ez csak a Haynauval vívott újabb csata (júl. 11.) után következik be. A Feldunai hadsereg Duna bal partján elvonuló három hadteste (kb. 30 ezer fő) Vácnál orosz csapatokba ütközik (júl. 15.), majd egy utóvéd-ütközet (júl. 17.) után, az orosz fősereget megkerülve, Balassagyarmat, Rimaszombat és Losonc érintésével Miskolc körzetébe érkezik (júl. 23.). A Hernád vonalán Görgei állást foglal, hogy az orosz fősereg lekötésével kedvező feltételt biztosítson a Perczel, majd Dembiński vezetése alatt álló seregnek a Szeged felé közeledő Haynauval való megmérkőzéshez. Az orosz főerők Tiszafürednél megkezdett átkelése (júl. 27.) után Tokajon, Nyíregyházán és Nagyváradon át gyors menetben Aradnak tart, ahová aug. 9-10. érkezik meg. (E vonulás közben Nagysándor I. hadteste Debrecennél csatába bonyolódik az oroszokkal és vereséget szenved.) A temesvári vereség hírére Kossuth leköszön, a polgári és katonai hatalmat Görgeire ruházza (aug. 11.). A Haynau és Paszkievics, nálánál külön-külön is jóval erősebb hadserege közé ékelődött Görgei két nappal később Világosnál leteszi a fegyvert az oroszok előtt. (Az erről szóló döntést a sereg, valamint az ahhoz csatlakozott szervek és intézmények – köztük a hadügyminisztérium – tisztjeinek tanácskozása is támogatta, annak ismeretében, hogy az orosz hadvezetés csak feltétel nélküli kapitulációt volt hajlandó elfogadni.)
Miklós cár személyes kívánságára, Bécs eltekint Görgei felelősségre vonásától, Klagenfurtba internálják. Könyvet ír szabadságharc alatti szerepléséről: Mein Leben und Wirken in Ungarn in de Jahren 1848 und 1849 címmel (1-2. Band, Leipzig, 1852.), mely öccse, G. István fordításában 1911-ben, Katona Tamás bevezetővel és jegyzetekkel ellátott fordításában 1988-ban jelent meg magyarul. Az 1867-es kiegyezéskor hazatér. Mérnökként helyezkedik el, de a közhangulat elől, mely őt árulónak tekinti, hamarosan Visegrádon telepedik le és él visszavonultan 163haláláig. 1883- a kormánytól rendszeres támogatást, 1901- honvéd tábornoki nyugdíjat kap. † Budapest, 1916. máj. 21.
(Szerepének, tetteinek megítélése a történettudományban mind a mai napig vitatott. Világosi fegyverletételét azonban ma már a tevékenységét különben negatívan megítélő szakemberek többsége sem tartja árulásnak).
Görgey Albert 120-127., id. Görgey István I-III., Uő: Görgey Arthur ifjúsága és fejlődése a forradalomig, Bp., 1916., Uő.: Görgey Arthur a száműzetésben, Bp., 1918., Uő.: 1848 júniusától-novemberéig – Okmánytár (1848. szept. 23. - 1949. okt. 16. (s.a.r., bevezető és jegyzetek: Katona Tamás, Bp., 1980.), Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története, 1-2., Bp., 1994. Pethő Sándor: Görgey Artur, é. és h. nélkül, KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 936-937.), XV. (ld. 912.), Portré: Gracza György I. 319., Rózsa-Spira 266., Hadtört. Múz. Metszetgyűjt.
nemescsói Török Ignác
Gödöllő, 1795. jún. 23. T. Ignác kisbirtokos, uradalmi jószágigazgató és Kohrer Franciska fia. Magyar, r. kat. Gimnáziumot és Bécsben hadmérnöki akadémiát (1810-1816.) végez. 1816- hadfi, 1817- hadnagy, 1841- őrnagy, 1848. febr. 28- alezredes a hadmérnök karnál, a károlyvárosi erődítési kerület, szept. 25- Komárom várerődítési igazgatója. Nőtlen.
A császári érzelmű Mertz altábornagy távoztakor ideiglenesen a komáromi vár parancsnoka lesz (1848. szept. 28.). Októbertől ismét a vár erődítési igazgatója, a honvédsereg kötelékében, dec. 17 (1)- honvéd ezredes. 1849. jan. 5. átveszi a vár parancsnokságát a leköszönt br. Majthényi tábornoktól. Jan. 26 (16). tábornokká (vezérőrnaggyá) léptetik elő. A vár védelmi bizottságára (haditanács) támaszkodva, aktív védelemmel (kitörések), majd a vár zárolása után, február-március folyamán, a császáriak több támadását visszaverve megvédi Komáromot. Ápr. 10. átadja a védelem irányítását az őrség csapatparancsnokává kinevezett Lenkey tábornoknak, és újra erődítési igazgatóként tevékenykedik. Májustól a honvédsereg hadmérnök karának helyettes parancsnoka, júl. 24- parancsnoka (Gaál Miklós tábornok utóda), az országban folyó erődítési munkálatok irányítója. Közvetlen vezetése alatt kerül sor a budai vár erődítéseinek lebontására, valamint a szegedi sánc-rendszer (ahol a tervek szerint a döntő csatára kerülne sor) építésére. A világosi fegyverletétel előtt csatlakozik Görgei seregéhez.
A császáriak fogságba esett tábornok társaihoz hasonlóan, Aradon hadbíróság elé állítják, mely kötél általi halálra ítéli (1849. szept. 26., ill. okt. 5.), és okt. 6. kivégezték.
pacséri Mészáros Lázár
Baja, 1796. febr. 20. M. János közbirtokos, megyei hivatalnok és Piukovics Katalin fia. Magyar, r. kat. A gimnázium hat osztályát végzi el. 1813- főhadnagy a Bács megyében alakult önkéntes lovasosztálynál, a 7. huszárezred kötelékében részt vesz a napoleoni háborúkban. 1816. átveszik hivatásos állományba, folyamatosan szolgálva 1845- ezredes, az 5. huszárezred parancsnoka. Természettudományi és katonai írásai alapján 1844. a MTA levelező tagjává választják. Nőtlen (haláláig).
1848. ápr. 10. kinevezik az első felelős magyar kormány hadügyminiszterévé. (Itáliában állomásozó ezredét elhagyva máj. 23. érkezik Pestre.) Máj. 26. cs. kir. vezérőrnaggyá léptetik elő. (Júniusban szülővárosában országgyűlési képviselővé választják.) Máj. 29. elrendeli az országban állomásozó cs. kir. csapatok eskütételét a magyar alkotmányra. A máj. 7., ill. jún. 10. kiadott uralkodói rendeletek értelmében átveszi az országban működő cs. kir. főhadparancsnokságok (illetve ezeken keresztül a csapatok) felett az irányítást. Az országgyűlés július 11-i döntése alapján kidolgozza a véderő törvényt, melyet aug. 26. (több változtatással) elfogadnak, s melynek életbe léptetésével (szeptember második felében) megkezdődik a honvéd hadsereg felállítása. Aug. 27- a verbászi táborban tartózkodik, szept. 8. (Bechtold távozásakor) ideiglenesen átveszi a délvidéki hadsereg parancsnokságát. Szept. 21. megtámadja Szenttamást, a szerb felkelők központját, de támadását visszaverik. Szeptember végén ismét átveszi a hadügyminisztérium vezetését, októbertől a forradalmi kormány, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja. Az októberi fordulatot követően parancsban szólítja fel a cs. kir. katonaságot a magyar kormány iránti hűségre, valamint a nemzeti színek és jelképek felvételére. Nov. 27. megjelent rendeletével a – honvéd alakulatok, a szabadságharchoz csatlakozott soralakulatok, valamint a különféle önkéntes csapatok közti különbségeket megszüntetve – deklarálja az egységes honvédsereg létrejöttét. Ennek legfőbb irányítására december elejére kiépíti a hadügyminisztériumot (a hadügy szervezésében novemberig fontos szerepet játszó Országos Nemzetőri Haditanács beolvad a hadügyminisztériumba, a volt cs. kir. főhadparancsnokságok pedig adminisztratív végrehajtó 179szervvé válnak). A dec. 11-i budaméri vereség után átveszi a felső-tiszai hadtest vezetését. Az általa újjászervezett csapatok 1849. jan. 4. Kassánál azonban vereséget szenvednek Schlik hadtestétől. A vezényletet átadja Klapkának (jan. 13.), és ismét a hadügyminisztérium élére áll. (Ezt újjá kell alakítania, mivel az állomány jelentős része nem követte a kormányt Debrecenbe.) A távollétében kialakult gyakorlat következtében – a seregparancsnok közvetlenül Kossuthtal tartották a kapcsolatot, aki gyakran a hadügyminisztérium kikapcsolásával intézkedett – több alkalommal „hatásköri összeütközésbe” kerül az OHB elnökével, és leköszön, de ezt Kossuth kérésére mindig visszavonja. A függetlenségi nyilatkozat elfogadása után véglegesen beadja lemondását a hadügyminiszterségről, érdemeit az országgyűlés jegyzőkönyvben örökíti meg, és altábornaggyá léptetik elő (ápr. 15.). Máj. 7. megbízzák a (cs. kir. hadseregtől „örökölt”) ezred-nevelőintézetek felügyeletével, egyben a Hadi Főtanoda (Ludoviceum) beindításával, valamint a honvédsereg tiszt- és altisztképző rendszerének kidolgozásával. Ennek tervét el is készíti, de az a cári intervenció következtében nem kerül bevezetésre. Júl. 1. a honvédsereg fővezérévé nevezik ki, feladata a honvédsereg főerői összpontosításának megvalósítása. Megbizatása azonban névleges marad – mivel a Feldunai hadsereg (melyhez nem tud eljutni) egyelőre Komáromban marad, Perczel tábornok pedig tőle függetlenül vezeti a Közép-tiszai sereget. Júl. 29. ezért leköszön, ill. másnap a Szegenél összevont fősereg (Dembiński) vezérkari főnöke lesz. A Temesvárig tartó visszavonulást követően, az új fővezér, Bem megérkeztekor (aug. 9.) Mészáros és Dembiński elhagyják a sereget, majd aug. 14. Orsovánál átlépik a határt.
1849 szeptemberétől a menekültek gyülekeztetésére, a török kormány által kijelölt Vidinben, majd Sumlán tartózkodik. 1850. a kisázsiai Kütahiába internálják. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítéli (Pest, 1851.). 1851 nyarán bekövetkezett szabadulása után előbb Jersey szigetén, 1853- az Amerikai Egyesült Államokban él. Farmerként, illetve családi nevelőként keresi kenyerét. 1858 októberében visszatér Angliába, s itt halt meg, Eywoodban, 1858. nov. 16. Kéziratban maradt emlékiratait Szokoly Viktor adta ki két kötetben (Pest, 1867.), törökországi naplóját Ács Tibor jelentette meg (Bp., 1999.)
Gelich Rikhárd I. 50-51., Wurzbach lex. XVII. 461., Szinnyei: Magyar írók VIII. 1170-1175., Ács Tibor: Mészáros Lázár, Bp., 1995., Hermann Róbert: Hogyan került Mészáros Lázár a Batthyány-kormányba? (HK. 1996/2.), KLÖM XIII-XIV. (ld. XIV. 969.), XV. (ld. 933.), HL.: Pesti hadb. 1852-10/45., Portré: Hadtört. Múz. Metszetgyűjt.
szkárosi Lázár Vilmos
Nagybecskerek, Torontál m., 1817. okt. 24. Apja L. Pál (a 9. huszárezredben szolgált). Magyar, r. kat. Kilépett hadnagy (1833-1844. a 61. és a 34. gyalogezredben katonáskodott), vasúti főpénztárnok. Felesége 1844- br. Reviczky Mária, három gyermek apja (akik neje első házasságából származtak).
1848. okt. 19 (16)- főhadnagy a Győrben szerveződő 39. honvédzászlóaljnál. Nov. 13 (1)- százados, az 1. utászezred egyik szervezője a feldunai hadtestnél, 1849 januárjáról a Központi Mozgó Seregben. Febr. 1 (1)- őrnagy, Répásy tábornok, a tartalék-, ill. a II. hadtest parancsnokának karsegéde. Ápr. 5- a Bereg-Ung-Ugocsa és Zemplén megyékben levő csapatok, ápr. 27- a felső-magyarországi (IX.) hadtest ezekből képezett dandárának parancsnoka. Június közepétől hadosztályparancsnok, részt vesz az orosz fősereg elleni harcokban. Júl. 11 (1)- alezredes, a Közép-Tiszai hadsereg egyik hadosztályának parancsnoka. A hó végén Dessewffy tábornoktól – aki a Délvidéken összpontosított fősereg lovasságának parancsnoka lesz – átveszi a IX. hadtest vezetését. A temesvári csata után Bem Lugoson ezredessé lépteti elő (aug. 14.). A világosi fegyverletétel hírére hadteste 4600 főnyi maradványával leteszi a fegyvert a császáriak előtt (Karánsebes, aug. 19.).
Aradon kötél általi halálra ítélik, „kegyelemből” – mivel nem az oroszoknak, hanem a császáriaknak adta meg magát – golyó által végzik ki, okt. 6.
Wurzbach lex. XIV. 248., Szinnyei: Magyar írók VII. 928-929., Katona Tamás passim, Közlöny 1848/137., 158., 1849/71., MOL.: Hm. Ált. 1849. 25949. és Aradi nem ikt. ir. sz. n. (163. cs. fol. 545.), HL.: Aradi hadb. 113/24 2/179., Matolai Ede passim, Kalapis Zoltán: 48-nak nagy idejében. Újvidék, 1998. 120., 128., Portré: Hadtört. Múz. Fotóa.
A 13 aradi vértanú a Wikipédián