Bem József

Tarnów, Galícia, 1794. márc. 14. B., Andrzej ügyvéd és Goluchowska, Agnes fia. Lengyel, nemes, r. kat. Tanulmányait egy krakkói gimnáziumban és a varsói tüzérségi-mérnökkari iskolán végzi. A napoleoni lengyel hadseregben tüzér hadnagy (1810-1814.), a Kongresszusi Lengyel Királyság seregében százados (1815-1826.), az 1831-es felkelés során tábornoki fokozatot ér el, a tüzérség parancsnoka. Franciaországi emigrációban él. 1848 augusztusában hazatér Galíciába. Az októberi bécsi forradalom utolsó szakaszában a város védelmének vezetője (okt. 16-29.), majd Magyarországra menekül. Nőtlen (haláláig).

Nov. 22- honvéd tábornok, nov. 29. az erdélyi sereg parancsnokává nevezik ki. Újjászervezett, 13 ezer főre kiegészített hadával december közepén a csucsai szorosnál megállítja a császáriakat, majd ellentámadást indít. A dési győzelem (dec. 23.) eredményeként felszabadítja Kolozsvárt, illetve 1849 január elejéig tartó hadjárata (Bethlen, dec. 29., Beszterce, dec. 31., Borgótiha, 1849. jan. 3.) során kiűzi Erdély északi feléből az ellenséget. 1849. jan. 17. Vámos-Gálfalvánál megfutamítja az erdélyi császári sereg (Puchner tábornok) főerőit, melyek támadását négy nappal később, Nagyszebennél azonban visszaverik. Ezt követően Szelindekre, 146ill. Vízaknára húzódik, hogy a székelyföldről, ill. a Bánságból várt erősítésekkel felújíthassa a támadást. Február elején a császáriak támogatására két orosz dandár érkezik a Havasalföldről, Brassóba ill. Nagyszebenbe, minek nyomán Puchner összpontosítja csapatait és súlyos vereséget mér Bemre (Vízakna, febr. 4.). A magyar sereg az üldöző császáriakkal vívott szakadatlan harcok közepette Dévára vonul vissza. Az itt csatlakozó magyarországi segélyhaddal az erőviszonyok kiegyenlítődnek, és a piski csatában Bm fényes győzelmet arat (febr. 9.). A Nagyszeben előterébe visszahúzódott császáriakat megkerülve, a magyar sereg Medgyesre menetel. Bem Kiss Sándor székelyföldről érkezett 4 ezer katonája élén a borgói szoroshoz megy, és visszaűzi Bukovinába az időközben onnan betört császári dandárt (február vége). Márc. 2. és 3. csatát vív Medgyesnél Puchner csapataival, melynek következtében Segesvárra szorul vissza. A seregét itt bekeríteni akaró ellenséget kijátszva, kitör a körülötte szövődő gyűrűből, gyors menetben Nagyszeben alatt terem (márc. 11.), és a városból még aznap kiveri az orosz-osztrák helyőrséget. Nagyszeben, a fő hadműveleti bázis elvesztése bénítólag hat az ellenségre: a császári és az orosz csapatok néhány újabb összecsapás, illetve vereség után a tömösi szoroson át elhagyják Erdélyt (márc. 20-21.). Bemet ápr. 3 (márc. 15.) altábornaggyá léptetik elő, valamint megkapja a katonai érdemjel 2. (márc. 8.) és 1. osztályát (márc. 21.). Április közepén kb. 8 ezer emberrel a Bánságba tör, melyet egy hónapon át tartó hadjárata során, Perczel bácskai hadtestével együttműködve, szintén megtisztít az ellenségtől. Június közepén, az erdélyi orosz-osztrák invázió kezdetén serege (a VI. hadtest) hét hadosztályba osztva, mintegy 40 ezer katonát számlál. A tömösi és a borgói szoroson át támadó szövetségesek (53 ezer fő) fő célja, hogy a Maros völgyén (és a csucsai szoroson) át a szűkebben vett Magyarországra, a magyar főerők hátába jussanak. Ezt Bem gerilla-taktikára alapozott hadviseléssel akadályozza meg. Előbb a besztercei hadosztály élén hadakozva (jún. 24-júl. 4.) a szövetségesek északi szárnyát állítja meg, majd a Székelyföldön összpontosított csapatok támadását vezetve (és júl. 22-25. a Moldvába történt betöréssel) Lüders főerőit készteti visszafordulásra Nagyszebenből. Az ellenség ezt követő általános előnyomulása a Székelyföld, hadműveleti bázisa ellen, azonban a küzdelem nyílt vállalására kényszeríti, melyben a szövetségesek létszám- és minőségi fölénye (Bem katonáinak kétharmada újonc volt, közel egyharmada pedig nem rendelkezett lőfegyverrel) érvényesül. A közvetlen vezetése alatt álló seregrész Segesvárnál súlyos vereséget szenved (júl. 31.), és Gál Sándor csapatai is felmorzsolódnak. Bem a Marosvásárhelyen gyülekeztetett csapatokkal még beveszi Nagyszebent 147(aug. 5.), másnap, a Lüders főerőivel vívott nagycsűri csatában azonban ez az utolsó jelentősebb seregtest is nagyrészt megsemmisül. Az erdélyi magyar sereg maradványai Kolozsvárra (majd Zsibóra), ill. Dévára húzódnak vissza. Maga Bem, akit aug. 7. fővezérré neveztek ki, Dembińskitől átveszi a fősereg parancsnokságát. A temesvári csatában döntő jelentőségű vereséget szenved Haynau császári főseregétől (aug. 9.). A sereg felbomlik, illetve a Lugoson rendezett csapatok nagyobb része Facsétre (Facsád) érve, Kossuth menekülése láttán, és a világosi kapitulációról értesülve, a fegyverletétel mellett dönt (aug. 16.). A csapatok parancsát követő részével Bem Dévánál csatlakozik az erdélyi sereg itt állomásozó maradványához. Az általános hangulat hatására azonban végül letesz a háború folytatásának szándékáról, és kísérletével a török határ felé indul (aug. 17.).

A menekültek számára létesített vidini táborban áttér a muzulmán hitre (a menekültek kiadásának megtagadása miatt Oroszország háborúval fenyegette a portát, s ebben szeretett volna részt venni). A háború azonban elmarad, s a török hadseregben Murad pasa néven tábornoki rangot (de beosztást nem) kapott. Bemet a szíriai Aleppóba (Haleb) internálják. † uo., 1850. dec. 10.