Ezeken az oldalakon olyan tartalmakat kívánunk összegyűjteni, amelyeket az egyéb menüpontjaink tartalmaiba nem tudunk besorolni, de olyan tudnivalóik, amelyek ugyan érintőlegesen, de csatolhatók az alap tematikánkhoz, hozzánk Lenkeyekhez. Néprajzi információk, írások Gömör vármegyéről, stb. a Lenkeyek szűkebb pátriájáról.
A "népszokásaink hónapról-hónapra" fejezetcímek Csendes Istvánné és Nagy Attila "Népszokásaink képes kalendáriuma" című könyvén alapulnak, amely a Graph-Art Stúdió Kft. kiadónál jelent meg 2005-ben.
Január, Boldogasszony hava
Az új év eljövetelekor őseink gyakran igyekeztek befolyásolni életük, gazdagságuk, szerencséjük alakulását jóslásokkal, varázslatokkal és mindenféle bűbájokkal. Ilyenkor is, mint más jelentősebb ünnepnapon, középpontban állt az étkezés, és megvoltak az alkalom hagyományos és tiltott ételei is. Nem volt szabad szárnyast enni, mert akkor elrepült a szerencse, vagy éppen elkaparta a szerencsét. Ezzel szemben a disznó hús kívánatos volt, hogy előtúrja a szerencsét. Egész kenyérnek kellett az asztalra kerülnie, szimbolizálva a teljességet és, hogy mindenkinek jusson elég ennivaló egész évben. A szemes termények, mint lencse, borsó, bab, de még a kukorica fogyasztása is szerencsét és pénzbőséget hozhatott, ha azt új év napján ették. Hitték, hogy ha Karácsonykor egy almát felvágtak annyi cikkelyre ahányan együtt voltak az ünnepkor, akkor egy év elteltével újra találkontak majd az ünnepi asztalnál. Ez a szokás a család együvé tartozását is szimbolizálta.
A párválasztás, mint fontos téma ilyenkor is a középpontban állt. A lányok újévkor is megpróbálták megjósolni jövendőbelijük kilétét és foglalkozását. Galuskát főztek, almahéjat dobtak, ólmot öntöttek, hogy a kialakult formából leendőbelijükre következtethessenek. Ilyenkor sem maradt el sok helyen a malacól rugdosás és a röffentésekből való jóslás.
Elterjedt szokás volt a kereplőkkel, kolompokkal, ostorral, keltett zajcsinálás, a csergetés vagy kongózás. Azt tartották, hogy újévkor illendő felverni az állatokat, hogy azok felébredve a másik oldalukra forduljanak, így válva az év folyamán egészségesebbé és szaporábbá az ellésben.
Ma is bevett szokás és hit a lencseevés mellett, hogy minden az év első napján végzett cselekedet kihat az egész évre, sőt az év folyamán naponként megismétlődik. Vagyis, amit az első nap teszünk azt fogjuk tenni egész éven. Így nem volt szabad veszekedni, kölcsön adni (mert akkor az év során kifolyik a házból a fölösleg), ajándékozni. Nem volt szabad új év napján ruhát szárítani kötélen, mert akkor nyúzott bőrt fognak évközben szárítani, ami pedig az elhulló jószágot jövendőlte. Korán kellett kelni, vizet húzni, hogy egész évben friss legyen az ember. A frissen kútból húzott vizet érdemes volt beönteni a kapun, hogy egész évben dőljön a jólét a házhoz.
Jó előjelnek számított, ha az újévben először férfi jött a házhoz, illetve ha sikerült kismalac farkát megfogni.
Január 6-án, Vízkeresztkor zárul a Karácsony. Ilyenkor háromkirályok napján kezdődik a farsang. A templomokban vizet szenteltek, melyet aztán egész évben használtak az élet szinte minden területén, ahol áldást vártak születésre, keresztelőre, házasságra, gyógyításra, épület szentelőre, állat áldásra, vagy épen gazdag termésre vonatkozóan.
Február - Böjtelő hava
Az év második hónapja a gyertya szenteléssel kezdődik. Február másodikán a templomokban felszentelték a gyertyákat, hogy aztán az év folyamán a különböző szertartásokhoz használhasák azokat. Ilyenek szentelt gyertyákat égettek az újszülöttek mellett a keresztelésig megóvandó őket a rossztól és hogy a gonosz nehogy kicserélje a kis "pogánykát" a kersztelőig. Szentel gyertya égett a nagy ünnepeken és a betegek mellett a gyógyulásérdekében.
A gyertyaszentelőhöz volt köthető az időjárás előrejelzés korai formája a barlangjából kibúvó medve,aki ha meglátta az árnyékát nem jött elő, így még negyven napig tartott a tél. Szintén népi megfigyelésen alapultak a következő rigmusok: "gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél, nem tart sokáig a tél", vagy a "ha fénylik gyertyaszentelő, az íziket vedd elő". Az íziknek az etetés után megmaradt kukorica szárat, vagy a szénát, szalmát nevezték, amit a rendes tüzelő elfogytával a múlni nem akaró hosszú tél beálltával kellett felhasználni tüzelésre.
szerkesztés alatt
szerkesztés alatt
Lenkey János 1807, szeptember 7-én született Egerben
Október - Mindszent hava (szerk. Csendes Istvánné)
Az őszi betakarítás, a termények eladása, tárolása, a következő gazdasági év előkészítése komoly feladatokat rótt a gazdákra, napszámosokra és béresekre.
A termés gazdagsága a parasztemberek egész életére kihatott. Nem csoda hát, hogy sokfélét kieszeltek, hogy kedvezően befolyásolják azt. Többek között úgy tartották, hogy a gyümölcsfákat holdfogytával kell ültetni és metszeni, hogy a fa a növő holddal feljődjön. Egyes helyeken a körte szedésekor sapkát, vagy kalapot dobtak fel a fára, hogy a következő évben akkorák legyenek a termések, mint a feldobott fejfedő. Volt, ahol piros szalaggal díszítették az ágakat szemmelverés ellen. Ugyanezzel a módszerrel védték a kiscsibét, kiskacsát, de még sokszor a kisgyermeket is a rosszakarók, átkok ellen.
A megfigyelések alapján sokfelé a Ferenc-hetet tartották a legalkalmasabbnak a vetésre. Érdekes szokás volt, hogy a rossz szellem elűzésére a Ferenc-napot megelőzően kanászostorral durrongattak a közeli magaslatokon.
Az október elhozta a kukoricafosztás idejét is, ami igazi őszi társasmunka volt. A hazahordott kukoricacsöveket megfosztották száradó levelétől. E foglalatosság elnevezése tájanként változott. Hívták tengerihántónak, máléfejtőnek, vagy éppen bontónak. A segítőket általában meghívták, de volt olyan szokás is, hogy a kapura tűzött zöld gallyal jelezték, ha a háznál kukoricafosztás volt. Mint minden csoportosan végzett munkát, így ezt is viszonozni volt illendő. A munka végeztével pedig jöhetett az áldomás és a mulatozás.
Októberben töb szüretkezdő napot is ismerünk: pl. Ferenc napja, Teréz, Orsolya, Simon-Júdás napja. A szüret végeztével a legjobb szedőket megjutalmazták, a fiatalok bált, vagy felvonulást rendeztek. Ez utóbbi érdekessége volt a bodnár-, vagy kádártánc amelyek hordóabroncsokkal bemutatott táncok voltak.
Vendel és Dömötör a jószágtartók és a pásztorok védőszentjei. Volt, ahol szobrot állítottak Vendelnek, pásztor gúnyában, lábánál báránnyal és kutyával. Vendel és Dömötör nevenapján az állatokat sem befogni, sem vásárra hajtani nem volt szabad. Sokfelé juhászújévnek is nevezték e napokat, mert ott ekkor számoltak el a gazdának, és kötöttek újabb egyezséget a szolgálatra.
November Szt. András hava
Hagyományos lakodalmazó és disznótoros időszak.
November 11-én, Márton napon a pásztorok vesszőt adtak a disznós gazdának, aki azt az ól tetejébe szúrta, hogy megvédje a szaporulatot az ártástól. Úgy tartották továbbá, hogy ahány ága van a vesszőnek annyit ellik majd a malac. A tél elmúltával aztán ezzel a vesszővel hajtották az állatokat a mezőkre.
Márton naphoz tartozik még a liba története is. Ezen a napon az új bor mellett, aki tehette libát evett, hiszen úgy szólt a mondás, hogy "aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik".
Márton napján az időt is igyekeztek megjósolni: "Ha a Márton napi sültliba csontja hosszú és fehér, havas lesz a tél". "Márton napján, ha a lúd jégen jár, Karácsonykor vízben poroszkál".
November 30-a Szt.András napja, jelentős házasságjósló és varázsló nap volt. Jósoltak mindenből, a disznóröffenéstől kezdve a leeső magokig egyaránt: "aki böjtöl András napján, vőlegényt lát iccakáján".
Katalin napkor pedig a legények rejtettek lopott leányinget a párnájuk alá, hogy megálmodják ki lesz a feleségük.
Időjóslás: "Ha Katalin kopog,a Karácsony locsog".
Ha Erzsébet napján havazott azt tartották, hogy "Erzsébet megrázta a pendejét"
December, Karácsony hava
Hazánkban számos karácsonyi népszokás alakult ki, melyek aztán vegyültek keresztény elemekkel. Legjellemzőbb volt természetesen a "bethlehemes", amit kifordított bundába, pásztornak öltözött, tréfálkozó, éneklő, kántáló, hejgető emberek adtak elő.
December 13. Luca napja: Luca egy magyar néphitbeli boszorkány szerű alak, aki mind az emberek, mind az állatok kárát okozhatja. E boszorkák felismerésére készült a Luca széke, melyet december 13-tól Karácsonyig kellett folyamatosan készíteni, minden nap egy kicsit, meghatározott módon és meghatározott anyagok felhasználásával. Innen a mondás, hogy: "lassan készül, mint a Luca széke". A széket elkészültével Karácsony éjfélkor a templomajtóba tették és ráállva látni lehetett a rontó boszorkát nagy szarvaival.
Ilyenkor Luca és Borbála napján tiltott volt fonni, varrni nehogy "bevarrják a tyúkok fenekét". Söpörni sem volt helyénvaló Borbála és Karácsony napján nehogy elsöpörjék a háztól a szerencsét. Luca napon nem volt ajánlott sütni sem, nehogy a kenyér kővé váljon vagy Luca (boszorkány) megegye és a gazdasszonyt a kemencébe vesse.
Luca napján tettek kísérletet a jövő évi termés megbecslésére. Ha az ezen a napon elvetett búza Karácsonyra kikelt, jó termés volt várható. A Luca napot követő 12 nap időjárásáról pedig azt tartották, hogy a 12 napi időjárás a következő 12 hónap időjárását vetíti előre.
December 26-a volt a jellemző időpontja a regőlésnek, mely a legények és házasemberek termékenység-, bőség- és párokat összevarázsló- köszöntők éneklő elbeszélése volt.
December 28-án a legények végigjárták a lányos házakat, és régi mondókák kiséretében "megkorbácsolták" a lakókat, hogy elűzzenek minden nyavaját. Ezt az aprószent napi vesszőzést nevezték aprószentelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak is.
Karácsonykor szokás volt az életfa állítás, amelyet a szoba sarkába, vagy a gerendákra akasztottak, hogy a lemetszett termőággal jelképezzék a természet ősi erejét és évről-évre történő megújulását.