Kossuth július 31-én Szegedre rendelte Hódmezővásárhely, Szentes és Csongrád elöljáróit egy népfelkelés kihirdetésének tervével. Ennek vezényletét Lenkey Károly ezredesre akarta bízni. Emlékiratában azt írta, „veszélyesnek látta” a tervet, a népfelkelők „emberi gyengeségeit” jól ismerve, attól tartott, mint több ízben már előfordult, egy ágyúsortűz megfutamítaná a harchoz nem szokott önkénteseket, s ezzel szétzilálódna hadosztályának hadrendje. Ráadásul azt a parancsot kapta Dembinszkytől, hogy kerülje a Schlick katonáival való nyílt összecsapást, és a számára kiépített két tutajhídon vonuljon át Makó alatt a Maros folyón a bal partra, majd gyújtsa fel a hidakat. Kossuth augusztus 1-én azt az utasítást adta Lenkeynek hogy az ellenség átkelését Csongrád és Szentes között mindenképpen akadályozza meg: „Lóvesztébe!” – hangzott a talányosnak tűnő, de érthető utasítása. Aznap azonban Kossuth estére kénytelen volt elismerni: „Az ellenség Csongrádot leégetvén, hidat vert a Tiszán, Lenkey 8000-re Vásárhelyre nyomult.” Augusztus 2-án Dembinszky feladta Szegedet, és áthúzódott katonáival a Tisza bal partjára. Lenkey közben írásban közölte Kossuthtal, hogy koleragyanús, ezért átadja a parancsnokságot Nyereggyártó János ezredesnek. A 25. hadosztály – Gaál László tábornok hadtestéhez tartozott – ekkor 8610 gyalogsági katonából állt, 800 lovassal és 27 tüzérlöveggel rendelkezett a déli hadsereg kötelékében. Az egység, augusztus 2-án ért át Szőregre, Dembinszky a tartalékba osztotta, ezzel Lenkey Károly ezredes parancsnoki ténykedése véget ért.