Hamarosan azonban a hadi helyzet miatt változás történik, és Kossuth Lenkey Károlyt magához rendelte Debrecenbe. A kihallgatásra azonban csak április 2-án került sor. Kossuth titkára, Szőllőssy igen kora reggel jött érte, még szürkület volt, ezért a kormányzó gyertyavilágnál fogadta. Első szavai rávilágították arra, hogy mi történt, s miért oldódott fel hirtelen a bizalmatlanság iránta. A kormányzó így szólt: „Ezredes úr! Túl szerénységének köszönheti a haza, hogy Eszék vára elesett”. Lenkey megkönnyebbült, ekkor értette meg, hogy a Mészáros Lázár által előző napon közölt jó hír – ezredesi kinevezéséről – összefügg azzal, hogy a kormányzó e gesztussal közvetetten azt is elismerte, hogy a helyette meglepetésszerűen Eszékre kinevezett várparancsnok, Földváry Lajos ezredes kudarcot vallott. Megérkezett a szolgálati jelentés: az osztrák csapatok, amelyek Laval Nugent von Westmeath (Ballynacor, Írország, 1777. – Károlyváros, 1862.) gróf, császári és királyi tábornagy, a 30. gyalogezred tulajdonosa parancsnoksága alatt 1849. január 30-án megszállták Pécset, majd ostromgyűrűbe zárták Eszék várát, most bevonultak oda. Földváry ezredes, a mintegy háromezer főnyi magyar várőrség parancsnoka február 13-án – büntetlenség fejében – átadta a várat. „Fortes fortuna adiuvat” (Bátraké a szerencse) – írta a római költő, Marcus Terentius Varro. Lenkey Károly sorsában most tényleg szerencsésen fordult a „kocka”. Kiderült, hogy minden korábbi meglepő cselekedete ellenére, eddigi harctéri szolgálata és hadseregszervező munkája alapján élvezi a kormány hangadóinak bizalmát. Mészáros Lázár hadügyminiszter Kossuth Lajoshoz intézett április 5-i levelében maga ismerte el, hogy „a kormány Lenkeyt minél előbb alkalmazni ajánlotta” számára. Erre most lehetőség nyílott, ugyanis Mezey Károly alezredes, a 10. Huszárezred (Vilmos huszárok) parancsnoka 1849 februárjának 28-án Mezőkövesdnél szerzett súlyos sebesülése miatt beosztását nem tudja ellátni, legalább két hónapig szolgálatképtelen, ezért helyettesítésére sürgősen vezénylő tisztet kell állítani. Így Lenkey személye került a figyelem központjába, ezért közölte Mészáros: „jónak láttam Lenkeyt mint kiművelt régi katonát és jó hazafit a Honvédelmi Bizottmány helybenhagyása mellett ezredessé előléptetni.” Az ezredesi előléptetés 1848. április 2-án kelt. Mészáros eredetileg a 13. huszárezrednél számolt vele, de most Mezey helyére állította. Ellentmondásos Kossuth reagálása: április 3-i levelében még azt közölte Mészárossal, hogy „Lenkey testvérét eszem ágában sem volt a 13. huszárezredhez besorozni, s mint nem is soroltam be, hanem a 10. huszárezredhez, mely előterjesztésem a Honvédelmi Bizottmány által elfogadtatott…” Ennek ellenére Mészáros megtudta, a „Kormányelnök és Görgei tábornok szavát adta …, hogy oda semmiféle idegen be nem fog soroztatni”. Erről azonban „tudósítani nem méltóztattak”, írta április 5-I magyarázkodó válaszlevelében.