A magyar Felvidék népe sem élhetett nyugalomban: 1848. december 6-án Franz Schlick osztrák lovassági tábornok (csak félszemmel látott) nyolcezer fős seregével (27 tábori löveggel) betört a duklai hágón át hazánkba, s öt nap lefogása alatt Kassáig nyomult előre. Az osztrák hadtest jelentős erőt képviselt: magába foglalta a Fiedler vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló Vilmos fhc. ezred 3.zászlóalját, a gr. Nugent ezred 3. zászlóalját, a gr. Hartmann ezred 2. zászlóalját, a 36. gyalogüteg (6 fontos) és a császári chevauxlégers (könnyű fegyverzetű lovas katona) 2. osztályát. Kötelékébe tartozott Pergen vezérőrnagy dandárjából br. Koudelka ezredének 3. zászlóalja, a gr. Mazzuchelli ezred 3. zászlóalja, a Parma hercegezred népfelkelő zászlóalja, a császár könnyűlovasok 1. osztálya és a 11. számú röppentyűüteg. A hadtest tartalék dandárját Deym vezérőrnagy vezette, ez a Vilmos főherceg ezred 1. zászlóaljából valamint a Sunstenau vértesek 1. osztályából állt, kiegészítve egy 12 fontos üteggel. A térség védelmét magyar részről Pulszky Sándor ezredes szervezte; három honvédzászlóalj, néhány ezer mozgó nemzetőr és 15 löveg állt kezdetben rendelkezésére. Az ezredes úgy tervezte, hogy az ún. Kassai-hegynél próbálja feltartóztatni az előretörő osztrákokat, ezért sáncok építését is elrendelte a város előtt. A sáncépítő munkások kiállítása, a csapatok élelmezése kezdetben igen nehéz feladatnak bizonyult, hiányzott az erős kéz az elöljáróságoknál, ezért Pulszky December 5-én még a fővezéri posztjáról való lemondással is fenyegetőzött. Schlick tábornok 1848. december 11-én kikényszerítette a magyarokkal az ütközetet Budamér és Kassa között. (A kis település Kassától északkeletre alig tíz km-re, a Tarca folyó jobb partján fekszik.) A tábornok Eperjesen tartózkodva kémjelentésekből megtudta, hogy Pulszky erősítést vár Miskolcról. Ezért erőltetett menetben csapataival kimozdult Eperjesről, és még a magyar katonák megérkezése előtt megtámadta csapatainkat. Az ütközet magyar részről szerencsétlen kimenetelű volt, csak a 20. Honvédzászlóaljnak és a lengyel légiósoknak – az alakulatot Wladislaw Tchórznicki őrnagy vezette – volt köszönhető, hogy a magyar csapatok aránylag nagyobb veszteségek nélkül tudtak viszszavonulni. Schlick csapataival Kassát megszállta, a szembenálló magyar csapatokat egészen Miskolcig visszavetette. E katonai akció már közvetlenül beilleszkedett Alfred Windisch-Grätz december 13-án indított általános támadásának stratégiájába.