Mészáros Lázár azzal a céllal vette át az „északi mozgó sereg”, azaz az északi hadtest irányítását, hogy december 30-án a magyar csapatok megindulnak Kassa felmentésére. A tisztek emlékeztek arra, hogy parancsnokuk kellő önbizalommal rendelkezik, hisz decemberi kinevezésekor az alsóházban magabiztosan jelentette ki: „Ismerem az ellenséges vezért, volt szerencsém alatta szolgálni, de mégis remélem, hogy Isten segedelmével végezni fogok vele, noha derék katona és schlückelni (elnyelni – S. S.) fogom azt a Schlicket”. A Mészáros számára kidolgozott haditervben jelentős szerepet szántak a törzstisztek a nemzeti patriotizmusokról oly ismert Ung és Bereg vármegyei nemzetőröknek, ők kapták feladatul, hogy 1849. január 1-jén foglalják el Eperjest, s onnan kiindulva támogassák meg a Kassát délről támadó főerőket. Schlick közben már előrenyomult Pest felé, erre ugyanis parancsot kapott, s már Miskolc térségében járt, amikor Szikszónál beleütközött a magyar csapatokba. December 29-én, rövid „csatapaté” után kitért, nem üldözte a magyar csapatokat, hanem visszatért Kassára. Ennek az volt az oka, hogy futár útján értesítették Eperjes fenyegetettségéről. Sajnos itt nem kísérte szerencse a magyar fegyvereket, Eperjesnél a magyar nemzetőröket visszaverték, ezáltal Mészáros kétirányú támadási terve kivihetetlen volt. Így 1849. január 4-én, a magyar honvédek délről indultak el a Kassa elleni rohamra: a balszárnyon Perczel Sándor őrnagy, középen Pulszky Sándor ezredes, a jobb szárnyon Dessewffy Arisztid alezredes dandárjának katonái támadtak. Lenkey Károly Egerben kiképzett nemzetőrei zömében az elővéd dandárban voltak hadrendbe állítva. Dessewffy alezredes parancsnoksága alatt 230 egri önkéntes vadász, 160 lovas nemzetőr és a hevesi 26. honvédzászlóalj állt, emellett Henrik Rembowsky őrnagy 700 fős lengyel légióját is 120 lovas hevesi nemzetőr támogatta. A támadást Perczel dandárja kezdte Kassa délnyugati oldalán, eközben Pulszky egységének katonái átkeltek a jeges Miszlóka patakon és éppen az „Akasztóhegy” megrohamozására indultak, amikor a magyarok bal szárnyán elhelyezkedő gyalogság erős ellenlökést kapott. A kevéssé fegyelmezett és gyakorlatlan csapatok katonái, amihez hozzájárult Mászáros Lázár rossz parancsnoki ténykedése is, pánikszerűen meghátráltak. A jobb szárny megfutamodásában a Heves megyei lovas nemzetőrök jártak az élen, magukkal rántva a bal szárnyat is. A magyar csapatok legalább kétszáz halottat, ötszáz foglyot és tíz löveget veszítettek.