Tartalom átvétel

Lemondás a rendfokozatról

 

Lenkey Károly közvetlenül karácsony előtt érkezett haza. Elhamarkodottan írásba foglalta még nemzetőr őrnagyi kinevezéséről történő lemondását is, és elküldte a hadügyminisztériumba. Az egriek pedig számítottak rá, ugyan pesti távolléte miatt nem volt ott Egerben, december 23-án, a székesegyházban, ahol a magyar fegyverek győzelméért szentmisét mondott Lévay Sándor nagyprépost úr, az egyházmegye helynöke –, de hazaérkezése után 1848 szép karácsonyán azonban már részt vett családjával az ünnepi szentmisén. Lenkey nem sokáig maradt tétlen, másnap ugyanis megérkezett Mészáros Lázár hadtestparancsnok levele, aki, úgy látszik, az elhamarkodott lemondást nem vette komolyan, mert utasította, mivel a hevesi lovas nemzetőr csapat megérkezett a táborba, az őrnagy is azonnal jelentkezzen. Lenkey Károly engedelmeskedett, és december 27-én elindult el Miskolcra. Megérkezése után ott tudta meg, hogy közben a hevesi nemzetőrök élére tiszttársát, Almásy Bódogot állította a parancsnok. Nyilvánvaló volt, hogy Mészáros Lázár azért zokon vette rangjáról elhamarkodottan történt leköszönését, ezért napokig nem is fogadta kihallgatáson. Csak a december 29-I szikszói ütközet után néhány nappal szakított időt a meghallgatásra. Ez megint balul sült el, Mészáros ugyanis közölte vele: „Ön Bobory Kálmán Lehel huszár őrnagy dandárjánál át fogja venni a lovas nemzetőröket.” Ez Lenkey önérzetét megint sértette, túlságosan hozzászokva a császári haderő drilljéhez, a beosztásoknál szigorúan érvényesített „szokásjoghoz”, most is hirtelenkedve válaszolt: „Bocsánat, Miniszter Úr! Én minőségben idősebb vagyok, mint Bobory, s abba bele nem egyezhetem, hogy ő legyen a parancsnokom; különben is ismerem egyéniségét közelebbről”. A kihallgatás az udvaron történt, így többen hallották Mészáros vezérőrnagy kemény válaszát: „Ne okoskodjék! Ha nem tetszik, arra van az út! Menjen ahonnan jött! Ilyen egyénekre itten úgy sincsen szükség”. (Az 1809-ben született Bobory Kálmán /testvére, György is tisztként szolgált/ később a 14. Huszárezredben alezredes lett, és emlékezetes helytállása a tápióbicskei csatában.)