Tartalom átvétel

Madarász József a felelős kormányról

Lényegesen elütött a komáromszemerei Sebestény képviselő úr körültekintő megközelítésétől Madarász József újabb felszólalása. Szavaiból kiderült, szívesen belemenne akár a kormánybuktatásba is, noha túlzásnak tartja Nyáry Pál kijelentését, hogy „az hazaáruló, aki más kormányt akarna, vagy bolond”. Ő azért kért most szót, hogy a kormány mulasztásait tegye szóvá: legelőször azt, hogy „a hongyűlést” későn hívta össze, pedig a lázadás már „kitörésben volt”. Intézkedései hiányosok a horvátok irányában, azt is helyteleníti, hogy a magyar kormány elismerte nyelvhasználatuk jogosságát a közigazgatásban. Az olasz kérdést illetően mereven ellenzi a katonai beavatkozást. Madarász az ezzel kapcsolatos érvelésébe belekeverte az osztrák adósságcsapdát, s kijelentette: „Minő képpel mennek Önök egy más nemzet ellen, hogy részesüljön az államadósságban?”

A következő felszólalónak Pulszky Ferenc volt feliratkozva, de meggondolta magát s visszalépett, mire az elnök Pap Pál képviselőnek adta meg a szót. A felszólalások jogi szempontból nem kérdőjelezik meg az uralkodóház katonai segélynyújtásának jogosságát – fejtegette - ezért ő is politikai szempontból közelíti meg a kérdést. Ausztria „Lombard-Velenczét már csaknem elvesztette, s a nagy Németország elnyeléssel fenyegeti”. Ezért ebben a helyzetben „a dynastiában sem erkölcsi, sem physicai biztosítékot nem találok” arra nézve, hogy Magyarországon lecsendesítse a pártütőket és a széthúzó mozgalmakat felszámolja.   Tegyen azért a kormány újabb kísérletet - Bécsre támaszkodva - egy megfelelő alku érdekében.