Lenkey Károly ezredes a szolgálati szabályzatnak megfelelően két nap múlva lóháton Lévára utazott eligazításra, s egyúttal bemutatkozó tisztelgő látogatásra Görgei Artúr tábornokhoz, a fel-dunai mozgó hadsereg parancsnokához. A fővezért a főhadiszállásán április 18-án, du. 15 órakor kereste fel. Görgei az asztalfőn ült tisztjei társaságában, jobbján Nagysándor József, balján Damjanich János, ő mellette Leininger-Westerburg Károly tábornok ült. Éppen az ebédet fejezték be. Lenkey Károly ezredest bemutatták Görgeinek, aki beszélgetést kezdeményezett nyomban. Megértést kért, hogy noha Lenkey kinevezése tíz nappal korábbi, mint Kmetty ezredesé, tehát ő a rangidős, a hadosztályparancsnokságot mégsem rá bízta. Kmetty több ütközetben bizonyította összeforrottságát katonáival, ezért döntött mellette. Kérte, hogy Lenkey a lovassági parancsnoki beosztást fogadja el. Lenkey katonásan válaszolt: „Tábornok úr, nem csalatkozott hazafiúságomban; én sem magas állásért, sem díjért vagy nyervágyból [nyereségvágyból] hazámat nem szolgálom, hanem honfiúi kötelességként veszem…” E szavakra – Görgei kivételével – a tisztek felugrottak, s Lenkey egészségére ürítették poharukat, majd meginvitálták körükbe. Különösen Nagysándor József tábornok volt előzékeny, ők azonos ezrednél szolgáltak tizenöt éven át az 1820–30-as években. Másnap, azaz április 19-én, Lenkey ismét megjelent Görgei hadiszállásán, hogy elbúcsúzzon. Meglepve látta, hogy a vezérkar valamennyi tisztje együttes tanácskozást tart a fővezér jelenlétében. Görgei az asztalnál Lenkeyt jobbjára ültette. Az estebéd a vége felé járt, amikor bejelentette az ügyeletes tiszt, futár érkezett Debrecenből, majd átnyújtotta a csomagküldeményt Görgei szárnysegédének, Molnár Ferdinándnak. Ő kinyitotta a csomagot, amelyben a Marczius 15. című lap friss száma volt, s ezt átnyújtotta főnökének. Görgei azonnal elkezdte átolvasni. Minden szem rá tekintett, egy pontnál „elmosolyodott” – emlékezett vissza Lenkey –, ezzel különösen felhívta Bayer József ezredes figyelmét. Bayer ezredes, aki – „szokás szerint felvilágosodott állapotván lévén” – írta Lenkey öregkorában ironikusan, célozva arra, hogy a tábornok igen szerette a „lélekemelő” italt – hirtelen ekkor „a csendet megzavará, s ekként szólt: „Was schreiben diese Kerin [Kerle] in Debrecin?” (Mit irkálnak ezek a fickók Debrecenben?). Görgei odanyújtotta az újságot Molnár szárnysegédnek, s ráparancsolt: „Olvassa és magyarázza meg szomszédjának a lap tartalmát”. Bayer borgőzös szavai, „a debreceni kormány irányában tanúsított illetlen kifejezése” megdöbbentették Lenkey ezredest, azt írja emlékiratában, hogy „vér szökött az arcába, azonban nehogy magát elárulja, hirtelen felvevé poharát, s kiüríté”. Molnár Ferdinánd szárnysegéd átfutotta a lapot, majd németre fordítva hangosan felolvasta a lap cikkét, mely az április 14-i Függetlenségi nyilatkozat országgyűlési elfogadásáról tudósított, s lefordította sebtében a nyilatkozat szövegét is. Bayer meghallgatta, majd kurtán így felelt: „Und diese Kerle fragen uns gar nicht. Wartet! wir werden euch in Debrecin bald ausseinander treiben”. (Ezek a fickók egyáltalán nem kérdeznek minket. Várjatok! Hamarosan benneteket mi szétkergetünk.) Lenkeyt rendkívül meglepte Bayer ezredes politikai pökhendisége, „ereiben meghűlt a vér” – írta – a többiek is morgolódtak s „csendes zúgásban társalogtak” tovább. Hamarosan Görgei Artúr felállt az asztaltól, erre szétoszlott a társaság. Lenkey, április 19-én reggel, ágyúdörgésre ébredt, azonnal a főhadiszállásra sietett. Látta, hogy az udvar tele van poggyászos kocsikkal és felnyergelt lovakkal. Görgei reggelije elfogyasztását követően nyomban kardot kötött, és indult törzskarával. Lenkey nem tudta az úti célt. Ő maga felült lovára, és a csatarobaj felé sietett: Nagysarlónál hallotta a sebesült katonáktól, hogy az osztrákok már a 2-ik állásból is kivetettek. Ekkor elindult keresni egy magaslatot, hogy megszemlélje Damjanich katonáinak küzdelmét, egy kerítéssel ellátott árok átugrása közben azonban lova első lábára megsántult, így az ezredes gyalog vezetve lovát foglalt el egy magaslati pontot, és csak távcsövén keresztül tudta követni a csata kimenetelét. Utólag tájékoztatták, hogy Damjanich tábornok április 18-án, a Görgei fővezérsége alatt álló hadsereg derekával még Kálnál tanyázott, de miután megtudta, hogy kb. 20 ezer császári katona Nagysarlón állomásozik, Aschermann táborkari törzsfőnök haditervének megfelelően, április 19-én hajnalban katonáival megtámadta az ellenséget. Iszonyúan nehéz harcban, kartácszápor közt, oly vakmerően rohantak előre, hogy délfelé már az ellenséget megtörték, azok futásnak eredtek, s a helység a magyar sereg birtokába jutott. Lenkey Károly ezután gyalog még visszatért Lévára, majd lóra ült és Vácra vágtatott egységéhez.