Tartalom átvétel

Heinrich Heine: 1849 októberében

Kedves Lenkeyek, itt a komplett Heine vers, aminek több fordítása is ismert, ezért az eltérés az előző szövegben közölt rövid idézet és az Eörsi István féle verzió között. (Heine mintha nem rajongott volna Lisztért, de legalább mi, mint ország még hírértékkel bírtunk)

Heinrich Heine: 1849 októberében
 
Lecsillapult a förgeteg,
És odahaza újra csend lett;
Germánia, e nagy gyerek
Örülhet majd karácsonyfái mellett.
 
Családi boldogság a cél,
Gonosz, ki magasabbra szállna –
A békefecske visszatér,
A tető alatt régi fészke várja.
 
Folyó és erdő oly nyugodt,
Merengő holdsugárban áznak;
Csak néha dörren - lőttek ott? –
Talán barátom volt, kit eltaláltak.
 
Izgága volt s lövésre kész
Fegyvert tartott tán a kezében
(Nincs mindenkiben annyi ész,
Mint Flaccusban, ki elszaladt merészen).
 
Új durranás. Ez ám a bál,
Tüzijátékos Goethe-ünnep.
Sírgödréből Sontag kiszáll,
És dallal üdvözli a röppentyűket.
 
És Liszt, a Franz is újra jön,
Még él, nem vágták el a torkát
Magyarországi harcmezőn;
Nem ölte őt meg se orosz, se horvát.
 
Magyarország vére ömöl,
Szabadság végső sánca romban –
De lovag Franz még tündököl,
Szablyája sem csorbult ki - a komódban.
 
Még él, a Franz, és unokák
Körében regél majd kitartón
Száz szabadságharcos csodát:
"Így álltam lesbe s így döfött a kardom!"
 
Magyar, ha hallom a neved,
Német zekémet szűknek érzem,
Alatta óceán pezseg,
És mintha kürtök zendülnének értem!
 
Lelkemben újra felrivall
A rég elzengett ősi monda,
Csörömpölő, vad harci dal
A Nibelungok vesztét panaszolja.
 
Most is ugyanúgy hős a hős,
Csak nevük változott azóta,
Az új rege is ismerős,
S a hősmagasztaló ősrégi nóta.
 
A sors is ugyanaz megint –
Csodáltuk zászlók büszke röptét,
De a hőst ős szokás szerint
A vadállati hatalmak legyőzték.
 
Ökörkórus és medvekar
Új szövetségbe összeálltak.
Elhullsz. Vigasztalódj, magyar,
Mit mi élvezünk, szörnyebb a gyalázat.
 
Hisz téged tisztes bestiák
tiportak a véres talajba;
De ránk disznók raknak igát,
És farkasok, és rühes kutyafalka.
 
Orrom facsaró győztesek
Vakognak, nyínak és röfögnek.
De csitt, költő, megárt néked –
Nagyon beteg vagy, és hallgatni bölcsebb.
 
EÖRSI ISTVÁN FORDÍTÁSA