Tartalom átvétel

Dr. Sebestény Sándor: Lenkey János hamvainak hazaszállítása 1936-ban

Trianon óta a magyar nemzet honvédjenek hamvait tartalmazó katonatemetők a határokon túl sok helyen szétzúzottak. Erdély Romániához való csatolása következtében az aradi katonai ó-temető felett is ott lebeget a felszámolás vihara.  Az Eger című lap 1936. május 10-i száma közölte helyi városházi forrásokra hivatkozva, hogy a magyar kir. Külügyminisztérium közbenjárására a román kormány hozzájárult az 1807. szeptember 7-én Egerben született Lenkey János honvédtábornok hamvainak hazaszállításához. Dr. Lakatos Ottó aradi minorita plébános intézte a kihantolási engedély megszerzését a román hatóságoknál, amely úgy szólt, hogy 1936. május 15-ig kell az exhumálást be kell fejezni. A plébános atya hamarosan értesítette Eger város polgármesteri hivatalát, hogy minden kétséget kizáróan a hamvakat azonosították, ezért intézkedést kér a MÁV-nál. A lebonyolításra dr. Kálnoky István tanácsnok - Kálnoky László költő édesapja -, aki később, 1939-1944 között polgármester volt Egerben, kapott felhatalmazást az önkormányzattól. Ő haladéktalanul Lökösházára, a határállomásra indította Demeter Adorján városi főmérnököt.

Az Eger című lap 1936. május 30-án közölte, hogy május 27-én, csütörtökön gördült be Romániából a magyar határállomásra - a határőrség katonáinak sorfala között - a hamvakat szállító vasúti kocsi. Lökösháza elöljárói tisztelettel várták, a helyi kisiskolások virágokat szórtak a vagonra. A szerelvény ezután Szolnokon is megállt, ott kinyitották a hamvakat szállító kocsit és a vasutasok kórusának megható éneke mellett a koporsóra koszorúkat helyeztek el a tisztelgők.

Egerbe 1936. május 29-én este táviratozott Demeter főmérnök, hogy másnap reggel érkeznek a hamvak Egerbe. A Budapestről érkező vonat szombat reggel 7 óra 38 perckor futott be az egri vasútállomásra. Az egri önkormányzat vezetése mellékvágányra állíttatta a kocsit, mivel az emlékünnepség 11 órára volt előkészítve. A szolgálattevő vasutasok azonban köré sereglettek és megnézték, hogy a mozdony után van kapcsolva a leplombált román vasúti kocsi, amelynek oldalára - egy tintával rajzolt - keresztet ábrázoló papírt ragasztottak. A kocsiban ott feküdt a kis tölgyfakoporsó a tábornok csontjaival, mellette katonaládája és kettétört sírköve az aradi ó-temetőből.

A hivatalos ünnepség szombaton 11 órára volt kitűzve, de már 10 gyülekeztek és sorfalat álltak a vasútállomástól végig a Deák Ferenc utcán az egri iskolák tanulói – tudósított híven az Eger újság 1836. május 31-i (vasárnap) száma. A vasútállomás előtti téren az egri Dobó István 14. honvédgyalogezred díszszázada és a helyi társadalmi szervezetek és előkelőségek foglaltak helyet. A tér gyönyörűen volt feldíszítve, óriási lombfüzérekkel és nemzeti színű zászlókkal felékesítve. A tudósító újságíró bevallja, „nem lehet szót találni” arra az érzésre, amely a meghatottságtól „fénylett a szemekben”, a tekintetekből „gyász, büszkeség, a megtérő halhatatlan gyermeket visszaölelő öröm” sugárzott. A kegyeleti ünnepség idejére a háztulajdonosok az alkalomhoz illően nemzetiszínű zászlókkal lobogózták fel a lakóházaikat.

A vasúti kocsit a Braun Károly polgármester által vezetett bizottság tagjai nyitották ki, s szemlélték meg. A kis koporsót nemzeti színű lepellel letakarták és kivitték a térre, ahová begördült egy négylovas, díszes gyászkocsi. Ennek felpattant ajtaja és a kocsi belsejébe behelyezték a koporsót, melyre rátették a város polgárságának tisztelgő babérkoszorúját. A kocsi mellett hajdúk álltak díszegyenruhában és karpaszományos honvédek. A csendes főhajtás után az egri honvédgyalogezred zenekara eljátszotta himnuszt, majd Braun polgármester mondott gyászbeszédet. Felidézte a tábornok életútját: kiemelte, hogy 1848-ban idegen földön, Galíciában, Mariampol városkában állomásozó Württenberg huszárok második század katonáinak a „színmagyar egri Lenkey János volt a kapitányuk”, akik a veszélyben lévő haza hívószavára hazaindultak. A tábornok életének szomorú végnapjaiból is felidézett egy emlékképet: „Fennkölt szelleme a megaláztatások testi és lelki szenvedéseiben elborult és Lenkey 1850. február 8-án lett a 14-ik aradi vértanú, amikor is börtöne ablaka vasrácsán szétzúzta nemes koponyáját”. Hamvai végső nyugodalmat nem leltek Arad temetőjében folytatta - mert „a kegyeletet nem érző idegen hatalom megsemmisíteni készült azt a nekünk oly szent temetőt”. Ezért szorgalmazta szülővárosa a tábornok hamvainak hazahozatalát. Édesanyja és hős fivére mellé helyezzük, – folytatta Braun polgármester – abban a hitben, hogy „a jövő nemzedék előtt is ragyogó példája lesz, az áldozatos hazaszeretnek”.  Befejezésül emlékező beszédét így zárta: „Eger a magyar történelem, a nemzeti tradíciók, a kereszt és a kard, a hit és a harc szent emlékeinek városa a mai napon gazdagabb lett az ő szelleme örök értékével – az egri csillagok még fényesebben, még szebben ragyognak közöttük”.

A kegyeleti beszéd után elindult a gyászmenet a Kisasszony temetőbe, ahol Lenkey János édesanyja és Károly bátyja nyugodott. A menetet a helyőrségi díszszázad vezette, utána a gyászindulókat játszó honvédzenekar haladt, s őket követte fekete palásban Novák Sándor apátkanonok-plébános úr díszes papi kísérettel, s mögöttük haladt a gyászkocsi. Utánuk lépkedtek a vármegye és a város főbb tisztviselői, a Lenkey-család leszármazottja és a tábornok tisztelői.

A koporsót előbb a temető kápolnája előtti téren helyezték el, ahol több beszéd is elhangzott. A polgárság nevében Erlach Sándor ügyvéd búcsúzott, a katonák nevében v. Zákány Győző ezredes, helyőrségparancsnok mondott tisztelgő emlékbeszédet. A vármegye törvényhatósága részéről Búzás Endre, míg a városi képviselőtestülettől Nemscsek Aurél tanácsnok helyezett el koszorút. Egy szavalat is elhangzott Horváth József közigazgatási tanfolyami hallgató részéről, aki a Heves megyei születésű Bajza József Apotheosis című versét szavalta el. A család nevében Lenkey Lajos diósgyőri vasgyári tisztviselő helyezett el koszorút. Egy újabb szavalat elhangzása után helyezték el koszorúikat az emlékezők, így Vida Gyula a Jogakadémiai Kör nevében, Troszt László őrnagy a helyőrség, dr. Papp István aljegyző a Polgármesteri Hivatal képviseletében. Az ünnepség a Hiszekegy eléneklésével fejeződött be. Az egri érseki Jogakadémia hallgatói, a város diákjai virágokkal borították el a koporsót, melyet később helyeztek el a felújított sírba.

 Befejezésül e cikk történész szerzője, Piry Czirjék ferences zárdafőnök szavait idézve köszön el T. Olvasóitól. Piry atya 1870-ben, gr. Batthyány Lajos miniszterelnök újratemetésén mondotta a fővárosban: „Date magnis cineribus flores! (Hintsetek virágot a nagyok hamvaira!”)


 

CsatolmányMéret
Lenkey_Janos_tabornok_hamvainak_hazaszallitasa_1936.pdf164.04 KB