Nemzeti gyász és emléknap, 2025. október 6.

Eger épp kibújni készült a Gyöngyösig húzódó ködtakaró alól, mire a városba értünk. A Lenkey ház friss világos foltja a Széchenyi utcán jó és kellemes látványt nyújtott. Megérkeztünk.

A házban Holló Bertalan és Lenkey János fogadott bennünket, majd nem sokkal később Pilisi Csenge, a Kossuth rádió szerkesztő műsorvezetője, régi kedves ismerősünk is megérkezett. Élő bejelentkezésre készültünk a ház belső látogatóteréből Novákné Mlakár Zsófiával, a Dobó István Vármúzeum igazgatójával. Az egyik oldalon egy Würtenberg huszár állt vigyázzban, futottak a 80 Huszár című film ismert képsorai, kockái, a másikon, ahol mi álltunk, egy látványos animáció pergett éppen, a helyszínt téve ezáltal is színesebbé a hallgatóknak. Csenge ezúttal is a rá jellemző felkészültséggel és kedves támogatással vezényelte le az élő interjúkat, amit ezúttal is köszönök, köszönünk.

Azonban itt még nem volt vége a napnak, hiszen percekre voltunk az emléknap fő elemétől, a Lenkey udvarban tartott városi megemlékezéstől és koszorúzástól, ahonnan az MTVA is élőben jelentkezett.

Időben érkeztünk meg a térre a Lenkey szoborhoz, ahol már szép számmal gyülekezett a város apraja-nagyja és már várt a TV stábja. Megbeszéltünk a beállás részleteit, elhangzott egy két instrukció, tanács, és vártuk az élő bejelentkezést, miközben a tér megtelt a megemlékezésre érkezettekkel - és kisütött a nap is. Visszaszámlálás a fülhallgatóban, majd elindult az élő, a 11 órás országos híradó keretein belül. Ahogy a TV tudósítója is elmondta, az adott három perc lehet nagyon rövid, de nagyon hosszú is. Nekem nagyon rövid volt és a nemvárt utolsó kérdést is beleértve nagyon jól éreztem magam a folyamatban. Hiszen arról beszélhettem, amit szeretek: rólatok, rólunk, a Lenkeyekről, hazaszeretetről, az Egyesületünk sok és remek eredményéről, a közel húsz együtt töltött évről, a sok jó és segítőkész emberről, akikkel eddig találkoztunk az egyesületi munkánk során. Izgalmas és felemelő volt ez a riport is. Erről álmodoztunk annak idején, hogy visszatesszük a két Lenkey nevét a térképre, hogy új lendületet adunk Egerben, de szerte az országban is a ’48-as megemlékezéseknek, közelebb vive a mai emberekhez az akkoriakat, tetteiket, sorsukat. Őszintén, rajtunk kívül ki gondolta - sokszor talán mi se - hogy ilyen messzire jutunk, emléktáblák, szobrok, könyvek, találkozók, interjúk, színdarab és kirándulások. Sok jó ember odaadása, összefogása, akarata áll ezek mögött az eredmények mögött.

És ezen a napon ott volt Egerből valóban mindenki, aki számít, és akiknek Eger számít. Idén is színvonalas műsorral készültek a Lenkey Általános Iskola pedagógusai és tanítói, és ünnepi beszédet mondott Munkácsi Sándor nyugalmazott alezredes, a Lenkey-s Bajtársi Egyesület elnöke. Jelen volt a város vezetése, az összes városi és megyei intézmény, iskolák, karhatalmi erők, múzeumok, egyesületek, vállalatok és politikai pártok. Bő fél órán keresztül zajlott a koszorúzás és a főhajtás Lenkey tábornok szobra előtt. Felemelő példája volt ez a megemlékezés annak, hogy egy régvolt történelmi időszak és emberi kiállás milyen erővel, ha tetszik, mozgósító erővel bír, mind a mai napig. Az ünnepi műsor után még sokak a helyszínen maradtak. Fényképezkedtek a koszorúkkal és virágokkal borított szoborral és beszélgettek, ismerkedtek az emberek.

Az ünnepi élményfolyam délutánja a Lenkey házban végződött Papné Fejér Ingrid „Egri ’48-as hősök” című előadásával. Ingrid, aki az egri Dobó István Vármúzeum főmuzeológusa - a Lenkey házban látható izgalmas kiállításért felelős szakember - ezúttal Knézic Károly, Lenkey Károly és Csiky Sándor emlékét idézte meg, különös tekintettel a szabadságharc alatt betöltött szerepükre vonatkozóan. Öröm volt az előadáson részt venni, sok érdekességet és újdonságot hallani és osztozni mindezekben egy teljes osztálynyi szakközépiskolás fiatallal, akik szintén nagy érdeklődéssel hallgatták a kalandos életutakat és a fordulatos történeteket bátorságról, szerelmekről, kötödésekről, hazaszeretetről és önfeláldozásról.

Szép lezárása volt ez az előadás az egész napnak, mert „ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak”.