A következő bejegyzés Csiffáry Gergely tanulmányának felhasználásával készült: 2000. MÁTRAI TANULMÁNYOK GYÖNGYÖS p. 83-108 A másik Lenkey, Lenkey Károly honvéd ezredes (1803-1874) életrajza

Ha a Lenkey nevet halljuk, önkéntelenül is Lenkey János aradi vértanú tábornokra és a Lenkey huszárszázad szökésének híres történetére gondolunk csupán. Pedig, ahogy Csiffáry Gergely is írta „A másik Lenkey” című tanulmányában, és T. Ágoston László is megírta „A két Lenkey” című regényében volt egy honvéd ezredes Lenkey is, Károly, János testvérbátyja.

Lenkey Károly Bécsben született 1803. február 27-én, ma 223 éve. Édesapja a szintén Lenkey Károly korábbi császári testőr és édesanyja Keszlerffy Terézia a Napóleoni háborúk idején többször kénytelen volt elhagyni Bécset, ahol kiváló borkereskedésüket és éttermüket működtették. A zaklatott élet miatt az akkor már kétgyermekes család (Lenkey János 1807) 1812-ben Aradra költözött édesapjukkal.

„János hétévesen visszakerült Bécsbe nagybátyjához majd megkezdte katonai iskoláit

Károly Aradon a minoriták gimnáziumába került. 19 évesen hadapród lett a József nádor nevét viselő 2. huszárezredben, ahol 1824- ben hadnagy, 1829-ben már főhadnagy, 1836-ban százados és századparancsnok volt.

1839-ben szlavóniai szolgálata idején szeret bele Preydigo Máriába, a vukovári postatiszt szép lányába és lép ki a császári hadseregből. Vukováron maradt szépen sokasodó családjával azzal az elhatározással, hogy örökre búcsút mond a katonai pályának” De nem így történt.

Az 1848-as lelkesedés őt is elragadta, s mint annyi más kortársa, ő is belépett a nemzetőrségbe. Lenkey Károly nyugalmazott százados 1848. március 18-tól kezdve Egerben a fennállott rendőri (polgárőri) sereg betanításában és kiképzésében vett részt. 1848. június 19-től Heves megye egyik nemzetőr őrnagya. Augusztusban már a délvidéken találja magát a szerbek elleni összecsapásokban vív ki tiszteletet.

1848. december 23-tól Lenkey Károlyt alezredessé nevezték ki.

1849. április 2-án, Lenkey Károlyt ezredessé nevezték ki. Időskori memoárjában azt írta, hogy 1849. április 15-én érkezett meg Debrecenből, hogy átvegye az ezred vezetését, amely Kmety ezredes hadosztályába volt besorolva Vácott. Ezután még felkereste protokolláris okokból Görgey tábornokot Léván. Részt vett alakulatával Buda várának ostromában. Budán kapta az értesítést, hogy a hadügyminiszter rendeletileg áthelyezte a Hunyadi huszárokhoz.

1849 nyarán Perczel Mór tábornok azzal bízta meg, hogy menjen Ceglédre, s gyűjtse össze a tartalékerőket, s szervezzen egy tartalékhadsereget. Egy-két nap után Lenkeyt hadosztályával a szolnoki híd védelmével bízták meg. A Szegeden tartózkodó kormány a Lenkey vezette erőket hátrahagyta Szolnok védelmére.

Ekkor már a szabadságharc bukása rohamos léptekkel közeledett. A temesvári csatavesztés után bekövetkezett a világosi-szöllősi fegyverletétel. Lenkey Károly gyalog és szekéren hazaindult Heves megyébe a családjához. A kapituláció után két hónapig rejtőzött, majd önként jelentkezett az osztrák katonai hatóságoknál. Ezt követően Pestre szállították és 1849. szeptember 29-én az Újépületbe.

November közepére érkeztek Arad várába, ahol a kazamatákba zárták. Itt szerzett tudomást arról Károly, hogy az öccsét, Lenkey János tábornokot is Aradon tartják fogva. Sajnos testvére igen leromlott állapotban volt. 1850. február 9-én János elhunyt. (halálának dátuma vitatott, Lenkey Károly visszaemlékezése szerint 7-én, az osztrák katonai dokumentumok szerint 9-én állt be a halál). Károly érdeme, hogy nem engedte a testvérét egy jeltelen sírba eltemetni, hanem a városi temetőben hantoltatta el.

 Lenkey Károlyt ötödmagával először golyó általi halálra ítélték majd az ítéletet várfogságra változtatták. A fogságban kitanulta a cipész mesterséget és ő maga is készített fogolytársainak lábbelit.

Kegyelemmel 1853. december 19-én szabadult. Az ítélettel a vagyonát is vesztett Lenkey Károly ezredes Mónosbélben telepedett le. 1861-től már az egri ellenzék egyik vezéralakja majd 1967-ben megyei főszámvevőnek választották. E tisztségét haláláig ellátta.

Őrizte és ápolta öccse, Lenkey János tábornok emlékét. Számottevő szerepe volt abban is, hogy Arad városa közadakozásból emlékművet állított 1868. szeptember 7-én Lenkey János sírján. Megírta 1848/49-es emlékeit, amelyet végül Egervári (Potemkin) Ödön közölt 11 részben a Honvéd című lapban. Egerben hunyt el 1874. május 18-án.

Lenkey Károly ezredes életében nagy szerepe volt a tiszti becsületszónak. Napjainkban e fogalom súlyát egy nagy múltú nemesi család leszármazottjának köznapi viselkedésében hajlandóak lennénk talán egyfajta nemesi gőgnek, s ezzel együtt retrográd erőnek minősíteni. Ha beleéljük magunkat az ő szerepébe, talán más értelmet kap a tiszti becsület. Ez a XIX . század olyan, háborúkkal teli korszak, amikor a parancsnok a katonái előtt megy, példát mutat és harcol, és nem a harcoló csapatok mögött egy jól védett irányító központból dirigál. A harc, a származás, a katonai szellem ilyen egyenes, hajlíthatatlan embereket kívánt. Talán ezért is becsüljük, tiszteljük őket, mert egyenes derékkal vállalták a sorsukat.”