Tartalom átvétel

Az országgyűlés újoncfelajánlása (1848. július 11.)

Időközben Pest-Budára is megérkezett a hamarosan hitelt érdemlően megerősített hír, mely szerint V. Ferdinánd osztrák császár és magyar király - a bécsi tömegmozgalmak hatására - udvartartásával május 18-án elhagyta a császárvárost. István főherceg magyar nádor és királyi helytartó emiatt 1848. május 24-én Innsbruck felé vette útját, mert feladatul kapta a magyar kormánytól, hogy szerezze meg a király hozzájárulását a magyar országgyűlés július 2-i összehívásához, Pozsony helyett most Pest-Budára. Útja sikerrel járt, a jóváhagyott és aláírt királyi leirattal érkezett haza.
 A népképviseleti országgyűlés törvényhozó munkájának mielőbbi megkezdése különösen sürgető volt, hiszen komoly belpolitikai gondok jelentkeztek. Az uralkodó V. Ferdinánd által március 23-én horvát bánná, majd másnap vezérőrnagynak és zágrábi főhadparancsnoknak kinevezett Josip Jelačić, néhány hét múlva már megtagadta az engedelmességet a magyar kormánynak. A magyar miniszterek nehéz és megfontolt döntések elé néztek, ugyanis a birodalmi hadsereg Magyarországon állomásozó ezredei tisztikarának - legalábbis egy részének – lojalitása, főként a parancsnoki állomány tekintetében kétséges volt. Mindez annak ellenére is így volt, hogy a május 20-i királyi parancs szabályozta az egységek alárendeltségét. A Délvidékről érkezett hírek egyre aggasztóbbak lettek, a horvát mozgolódás mellett a határszéli szerbek akcióknak száma növekedett. A kormánynak viszont a parlamentarizmus követelményeinek megfelelően azzal is számolnia kellett, hogy az önkéntes őrsereg létrehozása önmagában csupán kezdeti lépés. Az összeütközés kiszélesedése esetén elégséges és kielégítő megoldást csak az országgyűlés által törvényi felhatalmazásával megajánlott, önvédelmi haderő biztosíthat. Ez pedig jelentős számú újonckatona hadrendbe állítását követeli, mely nem jelentéktelen szervezési és pénzügyfedezeti költségekkel jár együtt.
A törvényhozás mielőtt ezekkel a kérdésekkel behatóan foglakozhatott volna, előbb a szokásos királyi leiratra kellett a válaszfeliratot megfogalmaznia. A magyar kormánynak a válaszfelirat-tervezet kidolgozása során arról is döntenie kellett, mily álláspontot foglaljon el az Észak-Itáliában harcba kényszerült birodalmi haderő újabb katonákkal történő kiegészítését illetően. Az olasz tartományok függetlenségéért küzdő, ezúttal a Szárd Királyság által is támogatott felkelőkkel vívott felszabadító harc, Batthyány miniszterelnököt külön dilemma elé állította. Áprilisban ugyanis - még Pozsonyban a diétán - a Habsburg-ház dinasztikus örökösödését szabályozó 1723-as Pragmatica Sanctio olyan értelmezését prezentálta, miszerint hazánk hadserege más népek szabadságának eltiprására nem használható fel. Most viszont a magyar kormánynak lépnie kellett szem előtt tartva, hogy kikerülje annak eshetőségét, hogy a dinasztia és a birodalmat irányító vezető politikai és katonai körök ellene forduljanak. Realistán azzal is számolnia kellett, hogy az ország területi épségének és függetlenségének megvédéséhez szükséges elégséges katonai erő biztosítása és a kívánt pénzfedezet megadása csak a magyar országgyűlés közreműködésével törvényes, és lehetséges. Gróf Batthyány Lajos július 4-én, a minisztertanács ülésén előállt egy ötlettel, mely szerint a válaszfeliratban ígérjenek 40 ezer újonckatonát az uralkodónak itáliai szolgálatba azzal a feltétellel, hogy a király Jellačićnak parancsoljon megálljt, s vessen véget a szerb felkelésnek. Kossuth is hajlott az elképzelés támogatásra, viszont számított arra, hogy a képviselőházban parttalan vita támadhat az olasz segélyügyből. Ennek megelőzésére a július 8-i minisztertanácson ezért azt javasolta, a katonaság küldését és a hitelkérelmet még a felirati vita kezdete előtt rendezze le a törvényhozás. A katonaállítási indítvány beterjesztésére Kossuth minisztertársaitól megkapta a felhatalmazást.

Kossuth Lajos 1848. július 11-én a T. Házban eredményesen teljesítette feladatát: képviselőtársaitól általános felhatalmazást kért a kormány számára, hogy elkerülje a haderő tényleges felhasználásának esetleges feszegetését és egy esetleges parttalanná váló vitát. A népképviseleti országgyűlés tagjai nagy lelkesedéssel, „a honfiúi közlelkesülés érzelemkönnyei között”, megajánlották „egyetemes felállással” a kért 200 000 újoncot, s a kiállításukra és tartásukra szánt 42 millió forintot.