Előhang
Nemzetünk 1848 őszén már a honvédő önvédelmi háború útvesztőibe kényszerült. Valósággal megrázta a közvéleményt az új sokkoló hír, a selmecbányai születésű báró Puchner Antal Szaniszló (1779–1852) cs. és kir. lovassági tábornok, erdélyi főparancsnok nagyszebeni főhadiszállásról, 1848. október 18-án felmondta az engedelmességet a magyar országgyűlésnek, és ostromállapotot hirdetett ki Erdélyben. A politikusok jól tudták: a döntés az 1848. október 3-i uralkodói manifesztum egyenes katonapolitikai következménye, így az magyar közjogi szempontból érvénytelen, hiszen hiányzott a felelős magyar miniszter ellenjegyzése, ráadásul a költségvetés elfogadása előtt nem is lett volna az uralkodónak joga feloszlatni az országgyűlést, de itt már katonapolitikai szempontok diktáltak.
A fenyegetés Erdély földjéről jött, amely unióját Magyarországgal oly szeretettel köszöntötte minden patrióta, s nevükben Petőfi Sándor, Két ország ölelkezése című, meghatóan szép költeményében, így köszöntötte a Királyhágón túl élőket:
„Légy üdvözülve keblünkön,
Erdély!/ Oh, nemzetemnek drága
testvére,/ Simulj, simulj testvéred kebelére,/
Amelyben a szív most oly édesen ver…”/
Puchner tábornok kiáltványa ezzel az óhajtással bizony gyökeresen ellentétes volt, a főhadparancsnoki döntés azonban túlságosan meglepőnek mégsem nevezhető. A magyarországi honosságú főtiszt az uralkodóház vakon elkötelezett kedvence volt. A királytól adományként már 1841-ben megkapta a három falut magában foglaló bikali uradalmat, s rendkívüli ambiciózusságát az is mutatta, hogy kisfiát Hannibál névre kereszteltette. Puchner állandóan berzenkedett az erdélyi főhadparancsnokság alárendelésén a Batthyány-kormánynak, s bizonyíthatóan összejátszott Latour osztrák hadügyminiszterrel. Pártfogója meggyilkolása 1848. október 6-án, amikor a magyarokkal rokonszenvező bécsi nemzetőrök feltartóztatták az erősítésnek szánt gránátos zászlóaljat, pedig valósággal felbőszítette. Ezután Puchner az alárendelt sorkatonasággal 1848 decemberének közepéig – Háromszék kivételével – egész Erdélyt kézre kerítette. Józef Zachariasz Bem tábornoknak 1848. december 8-i kinevezése az erdélyi magyar sereg élére hoz majd változást: a császáriak az 1849. január 17-i gálfalvi ütközetet már elvesztik, de Bem Nagyszeben ellen indított január 21-i támadását már visszaverik, majd február 4-én, a vízaknai csatában csaknem döntő vereséget mértek a magyar csapatokra. Csak a dicsőséges 1849. február 9-i piski ütközet fordított döntően ismét a javunkra. Ez után Puchner megtépázott csapataival Havasalföldre hátrált ki.
