Az osztrák intervenció hírére a magyar kormány Pest-Buda sáncainak és védvonalainak megerősítésére 1848 decemberében megtette az első intézkedéseket. Felkérte az országgyűlési képviselőket is, hogy megyéiktől kérjenek az erődítésekhez személyi és technikai segítséget. Szép példája a tettrekészségnek, hogy Eger országgyűlési képviselője, Csiky Sándor, levélben fordult szülővárosa földműveseihez, hogy vállalkozzanak a fővárosban sáncmunkára. Kubik Endre egri városi mérnök a munkák szakmai irányítását is elvállalta. A jelentkezők számára – 1848. december 13-án már el is indultak Pestre – a kitermelt föld köbmétere után 5 rénus forint fizetést helyeztek kilátásba. A felvidéki osztrák betörés hírére a hadügyi kormányzat a Heves megyébe kinevezett Almásy Pál kormánybiztos mellé állította december közepén a képzéssel foglalkozó Lenkey Károly nemzetőr őrnagyot. Közvetlen feladatként azt kapta, hogy szervezzen önkéntesekből és nemzetőrökből lovas harcoló alakulatot; gyülekezési központként Füzesabonyt jelölték ki. A toborzás sürgető volt, mert pl. a kassaiak december elején még csupán 32 lovas nemzetőrrel rendelkeztek. Kossuth Lajos külön kérte a hevesi kormánybiztosokat, nevezetesen Almásy Pált és Recski Andrást, hogy „az organisatioban fő tekintettel legyenek Önök a lovasságra, gyalogság… egy-két zászlóalj is elég, de lovasság mentül több, annál jobb…” Pulszky ezredes külön levélben pontosította a kérést: „Csupán lőfegyverekkel ellátott, s azokkal bánni tudó egyéneket” küldjenek, melléjük „szakértő tiszteket” állítsanak. (Idézi a levelet az 1848. december 15-i megyebizottmányi ülés jegyzőkönyve.) Schlick osztrák csapatainak kimozdulása Kassáról Miskolc felé mindenképpen várható volt, ezért a toborzások felgyorsítása indokolt volt. A kormánybiztosok és Lenkey Károly szervezőmunkája igen sikeres volt, tíz nap leforgása alatt hatszázadnyi katona állt készenlétben, Füzesabonyban. A századokat három osztályba sorozták, és „minden osztály megkapta a maga zászlaját” – emlékezett vissza Lenkey Károly „A Honvéd” című hetilapban 1869-ben (15-25. szám) közölt visszaemlékezésében, mely Egervári (Potemkin) Ödön szerkesztésében jelent meg. A hevesi megyebizottmány eredetileg első lépcsőben 1848. december 17-re tervezte 3 ezer nemzetőr útbaindítását Füzesabonyból és Mezőtárkányból, a december 11-i fel-vidéki budaméri ütközet hírére azonban előrehozták december 15-re a gyülekezést, és másnapra az indulást. Lévai Sándor egri nagyprépost, aki az V. Ferdinánd által június 25-én kinevezett volt csanádi püspök, Lonovics József érsek távollétében a főkáptalan helyetteseként az egyházmegyét kormányozta, szintén segíteni próbált. Egy 1848. december 16-án kibocsájtott egyházmegyei körlevelében – őrizze meg e tettét a nemzet hálás emlékezete – a magyar kormány politikájának támogatására és fegyveres ellenállásra buzdította a híveket: „Ha a végpusztulástól menekülni akarunk, védenünk kell teljes erőnkből magunkat…” S egyúttal megnyugtatásukra közölte: „mivel az egyházi szolgálatra a hadban is szükség van, megengedem, hogy a t. lelkész urak híveiket a hadba is elkísérjék”. (Lévay kanonok az egri érseki főszékesegyház két hitszónokával, Tatár Imrével és Klampaczky Lajossal együtt a szabadságharc leverése után a pesti Újépületbe került vizsgálati fogságba: Tatár öt hónapi börtönbüntetést kapott, lelkésztársa pedig Kufsteinben kötött ki – prédikációikért.) Lévay Sándor kanonok urat nem ítélték el, de oly nyomás nehezedett rá, hogy 1850. október 3-án a főkáptalan ülésén maga kérte, hogy „pénzviszonyai, részint más, lelki nyugalmára érzékenyen hatott körülmények miatt bizonytalan ideig lehető elvonultságban élni, s e végből Bogácsra költözni szándékozék.” Az egri teológusok közül hárman (Ember Tivadar, Urányi Gyula, Szupkay Viktor) már december elején beléptek a honvédségbe, viszont a cisztercita szerzetesek közül Minikus Vince, a gimnázium költészeti tanára az egri vadászcsapatot választotta. (Emiatt 1849. október 25-én 3 évi szigorított szerzetesi életmódra ítélte rendje fegyelmi testülete.) Mészáros Lázár tábornok – hadügyminiszterként tagja volt az Országos Honvédelmi Bizottmánynak – 1848. december 13-án átvette a hadrend szerint Felső-magyarországi – más néven: északi mozgó – hadsereg irányítását, de nem bizonyult sikeres vezénylő főtisztnek. Szemere Bertalan országos kormánybiztos Heves vármegyéhez intézett december 17-i rendeletében Mészáros új beosztását is közölvén, arra kérte a Heves megyei önkormányzatot, hogy „… a fővezérséget átvett Hadügyminiszter Mészáros Lázár további rendeletéig gyalog fegyveres erejét egy hely összpontosítsa – a lovasság pedig azonnal… alsó Zsolcára indíttassék.” A miskolci táborba Mezőtúrról indultak el a gyalogos hevesi nemzetőrök, számuk a december 25-i jelentés szerint 238 fő. A hevesi lovasság az intencióknak megfelelően népesebb volt, közel 1200 főt tett ki. Az egri és gyöngyösi vadászszázad december 21-én érkezett meg Miskolcra, összesen 246-an voltak. A lovas nemzetőrök viszonylag csak utánuk, cask december 28-án érkeztek meg a táborhelyre. Mészárosnak december végére komoly haderő állt rendelkezésére, a hivatalos adatok szerint ennek összlétszáma 10 511 főt tett ki (gyalogság 8035, lovasság 2039, tüzérség 447), 25 löveg 3 dandárba szervezve.