Mostanában elhangzanak ettől eltérő és zavaró jogi értelmezések, ezért szeretné kijelenteni, az erdélyi politikusok többségi álláspontja változatlan. Miként a törvény 44. §-a leszögezi, Erdély és Ausztria „a territorialis kiterjedés integritása iránt egymást kölcsönösen oltalmazzák”. A jogi helyzet tehát egyértelmű! Politikai szempontból szintén elengedhetetlen s múlhatatlan érdeke Magyarországnak „önfennmaradhatása” miatt, hogy az Osztrák Birodalommal és Németországgal „szoros barátsági viszonyban legyen”. Horvátországban „nyílt támadás” van kibontakozóban Magyarország ellen, „rablók csoportjai pusztítják” az aldunai részeket, „Erdélyben az oláhok moldovai és oláhországi testvéreiktől izgatva egy nagy daco-román birodalomról álmodoznak. Az orosz seregek már átlépték Moldova határait, s a hatalmas autocrata csak szerencsés pillanatra vár, hogy Erdélyben felgyújtsa a lázadás hamu alatti szikráját”. Már terjednek a híresztelések szász, román, illyr és horvát körökben, hogy Magyarország elszakadni akar Ausztriától. „Uraim! Ha mi most az osztrák birodalom fenyegető veszélye tárgyában lágymelegen mondjuk: szakadjon el Lombard-Velencze, kövesse ezen sorsát Gallíczia s Csehország – mi is az orosz autocrata vagy más hatalom zsákmányává leendünk. Igen erőseknek magunkat ne higgyük, ne csak hazánk belviszonyait, szakadásait, de az egész Európa jelen forrongó körülményeit is fontoljuk meg.” A képviselő a lojalitás hangsúlyozását javasolta Ausztria iránt, ha „tiszta szándékunkról” meg tudjuk győzni az udvart, akkor lecsillapodnak majd ”a horvát, illyír, oláh és szász mozgalmak” – mondotta jóhiszeműen. S hozzátette: „Legyünk lovagiasak, ne csak szájunkon pengessük a hívséget, de tettel is bizonyítsuk, így nem csak belbékénket, előrehaladásunkat, de Európa közbecsülését is meg fogjuk nyerni”.